Hétfőn Foo Fighters, kedden Linkin Park – Dupla koncertkritika
Hétfőn Foo Fighters, kedden Linkin Park – Dupla koncertkritika
Hétfőn Foo Fighters, kedden Linkin Park – Dupla koncertkritikaA Foo Fighters adott koncertet hétfőn este Budapesten. A rajongóknak 20 évet kellett várniuk arra, hogy élőben láthassák Magyarországon Dave Grohlt és bandáját. Szerencsére néhány fotót is tudtunk lőni, szóval azt terveztem, hogy írok majd egy cikket belőle, de utólag arra jutottam, hogy nem lennék vele nagyon népszerű, úgyhogy elvetettem az ötletet. Aztán Fiers Gábor kollégám szólt, hogy ő pedig a keddi Linkin Parkra készül és megbeszéltük, hogy csinálunk egy dupla koncertbeszámolót. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki szereti a Foo Fighterst, hangsúlyozom, hogy ez egy teljesen szubjektív írás!
Néhány hónappal ezelőtt írtam egy cikket Dudich Ákos, éppen akkoriban megjelent könyvéről, ami az „A gitáros faszi az Anthrax-ből” címmel látott napvilágot. A hétfői koncert kapcsán egyből ez jutott eszembe: „A dobos faszi a Nirvana-ból”
A legfontosabbal kezdem: szóval láttam a Nirvana dobosát, tehát a '90 utáni zenekar 1/3-át és ugye a Foo Fighters-ben játszik az a „zoknis” gitáros is, akin az MTV Unplugged koncertvideón szoktam röhögni, és aki '93-ban csatlakozott a legendás zenekarhoz, elsősorban csak a turnék kedvéért. Szóval a '93-94 közötti Nirvana felét láttam élőben a színpadon.
Foo Fighters a színpadon (Fotó: Horváth Reni)
Szívem szerint itt be is fejezném az élménybeszámolót. Ami azért szomorú, mert általános iskolában is hallgattam már Foo Fighterst. Ráadásul a koncert közönségcentrikus volt, a dalok nagyon jók, több, mint kétórás volt a produkció és az emberek is énekeltek, táncikáltak, a hangulat eszméletlen volt. Ugyan sok helyen olvastam, hogy nem volt teltház, ami biztosan így van, de ebből a helyszínen nem érzékeltünk semmit. Viszont nekem valahogy az az érzésem támadt, hogy ha valamiből hiányzik az isteni szikra, akkor ez pont a Foo Fighters. Röpködnek a slágerek, a közönség meg örül, tapsikol (én is), szóval talán az egészet a "lakossági rock and roll" jelzővel tudnám illetni. Dave Grohl, a több mint kétórás koncertből biztos, hogy 30 percet szánt a dalok közötti átvezető szövegekre és humorkodásra, ami egyeseknek talán zavaró lehet. Nekem csak annyiban, hogy a túlzott személyeskedés, kedvesség és jópofiság nálam mindig megkongatja a vészharangot. Mellesleg, lehet, hogy velem van a baj, de engem zavart, hogy végig rágózott.
Dave Grohl (Fotó: Horváth Reni)
Rajta kívül egyébként a színpadon nem sok szerep jutott másnak. Se látványos vetítés se színpadi show nem volt, mondjuk ez is a zenekart dicséri, hogy így is uralták az emberek figyelmét. A közönség összetétele is nagyon érdekes volt, sokan voltak Nirvana pólóban... és láttam egy-két Kurt Cobain-imitátort is.
Szóval tényleg rendben van ez az egész Foo Fighters dolog és tényleg majdnem tele volt a stadion, a régi slágerek pedig ugyanúgy működnek, mint az új dalok. Azért arra kíváncsi lennék, mi lenne ezzel a zenekarral Nirvana nélkül! Mindenesetre az ugye egy fontos tanulság, hogy az nyer, aki észnél marad, és Dave Grohl nyert. Ne felejtsük el azt sem, hogy kiváló mellékprojektjei is voltak/vannak, gondolok itt például a Probot nevű supergroup-ra ahol olyan vendégművészekkel rögzített lemezt, mint például Lemmy vagy Max Cavalera, és persze ott van a Queens of the Stone Age is, ahol szintén fel-felbukkan mint dobos! De azért ezen sorok írása közben én is az In Uterot hallgatom.
Most pedig át is adom a szót Fiers Gábornak, aki kedden este Linkin Parkon volt. Engem azért is érdekel különösen, milyen volt ez a koncert, mert nem is olyan régen egy a közönséget nagyon megosztó albummal jelentkezett a banda. (Az új Foo Fighters album szeptemberben várható!)
* * * * *
– Itt kanyarodjanak jobbra és parkoljanak le az erdőszélen. Ne törődjön a megállni tilos táblával, most lehet – amikor ezzel és egy kicsit kétségbeesett arccal fogadott minket egy soproni rendőr a fesztivál bejáratától néhány méterre, már érezni lehetett, hogy elképesztően sokan érkezhettek a Linkin Park miatt a VOLT-ra. A lassan, amúgy Sziget-módra egyhetesre duzzadó fesztiválra összesen 150 000 embert várnak vasárnapig, és ebből csak a keddi napra 45 000-et. Össze is jött.
Voltunk egy páran (Fotó: Facebook/VOLT Fesztivál)
A Linkin Park hosszú évek óta vezette a Sziget és a VOLT kívánságlistáját, csak eddig egyszerűen nem úgy álltak a csillagok. Chester Benningtonék kifejezetten drágának számítanak: a Metal Insider szerint 500-750 ezer dollár, vagyis kb. 135-204 millió forint körül mozog a fellépti díjuk, ha éppen turnén vannak. Ha csak egyszeri alkalomra kérik fel a zenekart, akkor ez az összeg jóval magasabb, hiszen a technikát, stábot attól még át kell mozgatni az óceánon. Most egy szerencsés csillagállásnak köszönhetően minden stimmelt, úgyhogy a VOLT szervezői – a néhány évvel ezelőtti extra Arctic Monkeys naphoz hasonlóan – fajsúlyosabb előadót nem is kötöttek le erre a napra. A telt ház így is garantált volt.
Mindez annak ellenére, hogy – ahogy már Dávid is említette – az alig egy hónapja megjelent One More Light című hetedik nagylemez erősen egy "Uram, irgalmazz!" kategóriájú döbbenet lett. Aki ilyennek, meg ilyennek szereti a Linkin Parkot, az nem érti, hogy jött ki a srácokból egy ilyen vagy egy ilyen. Éppen ezért is úgy számoltunk, hogy a turné korábbi állomásaihoz hasonlóan Sopronban is az új lemez lábszagú, androgün dalaival kezdenek, aztán a koncert második felében kapja meg mindenki azt, amiért valójában jött. A kérdés csak annyi volt, hogy az első 10-12 dallal sikerül-e annyira agyonverniük a hangulatot, hogy a buli második fele is menthetetlen lesz.
A Linkin Park a várakozásoknak megfelelően majdnem takkra pontosan (csak 12 perces csúszással) kezdett. Érezhető volt, hogy a srácok egyszerűen le akarják tolni a bulit, mint egy ócska vidéki diszkóhaknit és a lehető leggyorsabban el akarnak húzni innen. Talán csak azzal az egy dologgal nem számoltak ők sem, hogy váratlanul egy jó koncertet fognak adni, amit még ők is élveznek. Erre viszonylag kevés volt az esély, hiszen alig egy héttel a zenekar első magyarországi fellépése előtt, az új lemez stílusán felháborodott milánói rajongók paradicsommal dobálták meg a zenekart.
Senkinél nem volt paradicsom (Fotó: Facebook/VOLT Fesztivál)
Talán ezért is kezdett roppant visszafogottan, minimális kommunikációval és állig felöltözve (kapucni, sapka, napszemüveg az énekesen) a Linkin Park. Egy igazi lélektelen darálás volt az egész, valahogy úgy a koncert egyharmadáig. Ekkor Chester Bennington (majd később Mike Shinoda is) úgy döntöttek, hogy közelebbről is megnézik a közönséget. Ez volt az a pillanat, amikortól érezni lehetett, hogy valami megváltozott a koncert hangulatában. A srácok felszabadultak, a dalok jobban csúsztak, paradicsomot pedig senki nem hozott magával – végül is szórakozni jöttünk, nem parasztnak lenni. A koncert második felében jöttek a jól megérdemelt zenék a Hybrid Theory és a Meteora lemezekről, a srácok pedig a "Thank you!" után kerek egész mondatokkal is nekiálltak kommunikálni a miattuk ide érkezett 45 000 emberrel.
Chester Bennington a rajongók között (Fotó: Facebook/VOLT Fesztivál)
A végére az egész koncert teljesen megfordult ahhoz képest, ahonnan indultunk. Ha a VOLT népe egy kicsit kitartóbb, simán visszatapsolhatták volna egy második újrázásra a srácokat, akik az utolsó szám, a Bleed it out után alig akartak lemenni a színpadról és úgy köszöngették a több tízezer embernek a bulit, mintha életük első koncertjét adták volna. Később Chester Bennington azt nyilatkozta, hogy a mostani turnéjuk legjobb közönsége volt a soproni. Én elhittem neki.
