Szárnyal a papír a keze alatt – Horváth Hella origami művésszel beszélgettünk
Szárnyal a papír a keze alatt – Horváth Hella origami művésszel beszélgettünk
Szárnyal a papír a keze alatt – Horváth Hella origami művésszel beszélgettünk
Mintha bronzból készültek volna ezek az alkotások. Milyen technikát alkalmazott?
Nagyjából egy éve foglalkozom ezzel a paverpol technikával. Textilszobrászat az alapja, de mivel én a papírt szeretem, rögtön azt próbáltam ki, hogyan lehet papírral ugyanezeket a megoldásokat létrehozni. Az origamival hajtogatott papírjaim segítségével próbálok belőle valami komplex alkotást összehozni. Akril festéknek köszönhetően lesz ilyen a végeredmény.
Egy ilyen kompozíció egy lendülettel készül, mondjuk egyetlen este?
Nem. Először megcsinálom magát az alapot, amire később rádolgozok. Annak szüksége van száradási időre. Amíg kezd megkötni, ráigazítom a papírt, vagy akár utólag, száradás után.
Az origamin belül is egy speciális ágazattal foglalkozik, ha jól tudom?
Igen, úgynevezett tesszalációkat készítek. Ez egy matematikai alapú hajtogatás, ami teljes egészében a logikára épül. Itt is van rengeteg lehetőség a kreativitásra, kötött szabályok követése mellett. Mindegyik alkotás egyetlen egy lapból készül. Általában hatszög alappal szeretem kezdeni, majd a vonalak egymásra emelésével mintegy befonom a papírt. Nehézsége, hogy ha elkészítek egy virágot, vagy bármilyen geometriai formát, azt utána sokszor meg kell ismételnem - ez maga a tesszalálás. Hatszög esetében a hatfelé szétfutó szálak adják ki a következő minták helyét. Rendkívül izgalmas játék!
Milyen fajta papírral dolgozik?
Sima fénymásoló papíron gyakorolok. Azon tudok rajzolni, firkálni, ha elrontom, nem gond, eldobom, összegyűröm. A végeredmény egy különleges, elefántbőr nevű papírból születik meg. A fényt is gyönyörűen engedi át. Így egy alkotás tulajdonképpen négyféle képet ad: más mintájú mindkét oldala, és ezek fénnyel átjárva megint más látványvilágot mutatnak.
Mikor kezdett érdeklődni a papírhajtogatás iránt?
Gyerekként a szokványos sótartót, csákót, meg a hasonló iskolai dolgokat hajtogattam még én is. Amikor a kisfiam két éves kor körül volt, elkezdett jobban érdekelni a dolog. Jöttek az ötletek, amikor rendelőben várakoztunk, buszon ültünk, vagy a szobáját dekoráltuk. Jó volt valami olyasmit csinálni, amit együtt hozunk létre, és játék is egyben. Nagyon jó kis közös tevékenység volt például ujjbábokat készíteni. Ekkor láttam először ezt az ezer papír technikának nevezett stílust, ami olyan, mintha egy csipke lenne. Apró kis elemek épülnek egymásra, mint a lego figurák, és térbeli alkotások születnek belőle. Ilyen módon hajtogattunk hattyút, ezeknek lett olyan sikere, hogy a Vadmadárkórháznak a Madármentés-Lélekmentés díját ezzel adták át. Ez is egy jó kis játék volt, nagyon jó feszültség levezetés, például vizsgaidőszakra tudom ajánlani bárkinek!
De nekem ez már kevés volt, szerettem volna még többet tudni. Ekkor találkoztam az egyik origami találkozón Somos Endrével, aki nagy mestere ennek a területnek. Tulajdonképpen négyen hajtogatjuk ezt a fajta technikát itthon, ő az egyik. Tőle tanulhattam sokat a tesszalációról, aztán alakíthattam tovább magam a tudásomat. Nagyon szeretem, hogy hihetetlenül nagy benne a lehetőség a kreativitásra.
Mikor jut minderre ideje? Otthon esténként?
Igen, mivel rendkívül időigényes. Ez nem az a fajta munka, amit elkezdek hajtogatni, aztán fél óra múlva leteszem, mert meg kell keverni a rántást. Ha elkezdem, két-három órára szükség van, hogy igazán ráhangolódjak. De amint rááll az agyam, teljesen kizárom a külvilágot. Ez nekem olyan, mint másnak egy meditáció.
Kik a közönsége a munkáinak? Kérésre vagy ajándékba készít inkább?
Ajándékba szeretem a legjobban készíteni, eladni nem szoktam. Kísérletező típus vagyok. Szeretek kipróbálni mindig valami újat, aztán továbblépek. Keresem, hogy mi mindent tudok még kihozni a tapasztalataimból. Négyszer-ötször ugyanazt már nem szívesen csinálnám meg. Annyi lehetőség van, annyi variáció születik meg egy-egy munka során is, hogy nekem már azon jár az eszem, hova tudom még tovább fejleszteni. És nagy örömmel meg is tanítok rá bárkit. Egy közel egy órás, vetítéssel egybekötött előadás anyagát is összeállítottam a tapasztalataimból és a munkáimból. Tagja vagyok a Magyar Origami Körnek is, ezzel a háttérrel tudom ezt hitelesen megvalósítani. Jól össze tudom foglalni a matematikai alapú és a hagyományos origami alapjait, és hogy milyen területeken alkalmazzák mindezt a tudományos életben. A csillagászattól kezdve a gépjárműveken át az orvosi, műszaki területekig számos helyen alkalmazzák.
Látom, hogy meghatározott árnyalatokkal találkozunk a munkái során. A színek mennyire fontosak Önnek?
Ez a papír viszonylag szűk színkínálatban kapható, talán 4-5 féle. Festhető lenne, de én elég konzervatív vagyok a színeket illetően. Közel állnak hozzám a natúr, természetes árnyalatok. Az elkészült munkák a mintákat illetően épp elég sokszínűek és összetettek.
Említette a Vadmadárkórház számára hajtogatott hattyúkat. Egy korábbi beszélgetésben itt az fmc.hu-n már szó esett róla, hogy ott is dolgozik önkéntesként.
Igen, a madarak a másik szenvedélyem. A Vadmadárkórház alapítványi keretek között működik. Lenyűgöz az ott folyó munka, és az, hogy ilyen csodálatos madarakat testközelből láthatok, megérinthetem a tollukat. Ragadozó madarakat, bármilyen vadmadarat a gondozásukban vesznek. A munkafolyamatok szinte mindegyikében benne vagyok a mentéstől kezdve a szállításon át a gyógyításban, ápolásban való részvételig. Nyílt napokon is bemutatjuk a madarakat az érdeklődőknek. Nagy örömömre ez a tevékenységem is összefonódik a könyvtári munkámmal: például szerveztünk már iskolásoknak vetítést a madarakról. Sőt, az origamit is hozzá tudom kapcsolni mindehhez: a Vadmadárkórház gyerekfoglalkozásait is ki lehet egészíteni azzal, hogy madarakat hajtogatunk. Hálás vagyok, mert úgy érzem, végtelen kreativitással dolgozhatom. Itt a könyvtárban is: a programok szervezése rendezvények összeállítása, a gyerekfoglalkozások, a felnőtteknek tartott előadások moderálása mind-mind a feladataim közé tartozik. Mindig más oldalamat kell jobban előtérbe hozni.
Olvasóként milyen könyveket vesz a kezébe leginkább?
Igazából mindent szeretek. A jó krimit éppen annyira, mint a tartalmas szépirodalmat, vagy szakirodalmat. Az Elefántsuttogó volt most a legutóbbi, ami nagy hatást tett rám. Egy elefántokkal foglalkozó, rezervátumban dolgozó ember története – tehát szintén a természetvédelemhez kapcsolódik.
