7 évnél régebbi cikk

Vágott vagy cserepes? Milyen virágot vegyünk Valentin-napra?
Fehérvár Médiacentrum fotójaVágott vagy cserepes? Milyen virágot vegyünk Valentin-napra?

Közeleg a Valentin-nap. Valaki szereti és epedve várja, valaki pedig fujjong miatta. Én inkább nem foglalok állást, csupán halkan megjegyzem, hogy Szent Bálint nemcsak a szerelmesek, hanem a lelki betegek védőszentje is. (Ironikus egy kicsit, de hát a szerelem sokszor lelki fájdalmakat is okoz, s így van ez jól, hiszen nincsen árnyék fény nélkül – és szivárvány sem eső nélkül...) Bálint napján az urak általában virággal kedveskednek szívük hölgyének, így most a vágott vs. cserepes virág, avagy „Milyen legyen a Valentin-csokor?” - témát vesszük elő.

Világszerte február 14-én tartják a szerelmesek ünnepét. A Bálint-napi szívecske-dömping  a ’90-es években vált népszerűvé hazánkban. (Megjegyzem, hogy már 1883-ból fennmaradt egy kalotaszegi vetélő, amelyet Bálint-napra készítettek szerelmi ajándékként, s bele is vésték: „1883-Ba Február 14 Kén”)

E keresztény szokás a XIV. századra nyúlik vissza, amikor Terni püspöke, Szent Bálint a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Franciaországban és Angliában. Róla terjedt el egy történet, mely szerint mielőtt kivégezték keresztény hite miatt, visszaadta a látását börtönőre vak lányának, s a hölgyhöz írt búcsúüzenetét így írta alá: „A Te Bálintod.” Állítólag innen ered, hogy e napon szerelmes üzeneteket küldenek egymásnak a párok - és a reménykedő szerelmesek.

Ha kutatni kezdünk a Bálint napi gyökerek és a köré kerekített történetek között, akkor találkozunk két vallásos pásztorünneppel az ókori Rómában: Faunus és Februa (Lupercalia) ünnepével. Ez utóbbi azért érdekes, mert főként tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, mely során a papok kecskebőr szíjakkal verték a fiatalokat, s kiváltképp a nőket, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. (A magam részéről köszönöm, hanyagoltam volna ezt a cséplési segítséget…)

Így ünnepelték a rómaiak a Lupercaliát (Fotó: kqed.org)

Viszont a dolog kellemes részéhez tartozott (valójában az ostorozáson kívül minden annak számít szerintem…), hogy e napon Júnó istennőt is dicsőítették, akit a házasság pártfogójának tartottak. Így ezen a napon a lányok ellátogattak Júnó templomába szerelmi jóslatért – leendő párjuk kiválasztásához, a fiúk pedig tombolát húztak a hajadon lányok neveinek felhasználásával. Az így létrejött (kisorsolt) párok pedig jártak is egy darabig, mely eredménye sokszor szerelem és esküvő lett. A házas hölgyek se maradtak ki a jóból: őket virággal lepte meg férjük ekkor.

Nincsen persze bizonyíték arra, hogy ez az ókori pogány ünnep és a mai Valentin napi rózsaszín mámor között bármiféle kapcsolat lenne - bár eléggé valószínű -, de érdekességként mindenképpen szükségét éreztem annak, hogy megemlítsem.

Ahogy azt is, hogy Shakespeare Hamlet-jében a megzavarodott Ophelia is Szent Bálint napjáról beszél, mely éjszakáján lányból asszonnyá vált – persze „külső segítséggel”. (A Vörösmarty Színházban láttam legutóbb a darabot, szerintem remekül megkomponálva, általam nagyon szeretett színészekkel, és sajnálom, hogy nincsen már a repertoáron, de itt van belőle egy kis ízelítő:

Angliában a XV. század végén már találunk feljegyzést arról, hogy verseket, virágokat, és ajándékokat küldenek egymásnak a szerelmesek. Elizabeth Pepys, Samuel Pepys költő felesége például 1667-ben egy virágcsokorral válaszolt férje szerelmes levelére.

Elméletileg az angol kivándorlók vitték el magukkal az Amerikai Egyesült Államokba a Valentin-hagyományt, az amerikai katonák pedig a második világháború alatt terjesztették el ezt a szokást Európában. Nürnbergben 1950-ben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor kezdtek el üzleti fogást, jó kis marketinget érezni az „ünnepben” a virágboltok és az édességipar, s megindult a reklámdömping.

A vörös rózsa ára a mai napig magasabb február 14-én, mint az év többi napján - legalábbis a legtöbb virágboltban. Ez utóbbi megjegyzést azért teszem hozzá, nehogy felháborodott levelet írjon a szerkesztőségnek az a virágboltos, aki nem használja ki a valentines feeling-et az árképzéskor. Tehát biztosan van kivétel - hangsúlyozom. A korrektség kedvéért pedig azt is meg kell jegyezni, hogy az árakat befolyásolja a holland virágtőzsde is, ahol ilyenkor az egekbe szöknek az árak.

Rózsacsokrok egy virágpiacon (Fotó: HuluTrip)

A csokoládé mellett ugyanis a virág, azon belül is a rózsa a legkedveltebb ajándék-forma. A rózsánál mindig nagy kérdés a színe. Amikor még a húszas éveim elején jártam, akkor a férfiak kizárólag vörös rózsát vásároltak szerelmüknek. Nemcsak Valentinkor, hanem úgy egyébként is.

Apukám például mindig annyi szál gyönyörű selymes-hamvas szirmú vörös rózsával lepte meg anyukámat a születésnapján, ahány éves volt. Az 50. szülinap közeledtekor már előre sejtettük, hogy tiszta szívvel és túlzás nélkül mondhatjuk majd a rózsaillatra az átadáskor, hogy aranyat ér. Viszont a köszöntéskor a csokor - nagy meglepetésünkre - egy új, zöld Punto motorháztetején trónolt, ami szintén az ajándék része volt, úgyhogy hamar elterelődött figyelmünk a virágról az autóra, és máris más megvilágításba helyezte a dolgokat…

(Megjegyzés: anyukám idén lesz 70 éves és garantáltan nem lesz 70 szálból álló rózsacsokor, se autó a meglepi között, helyette valószínűsítem a romantikus vacsorát, esetleg wellnesst, vagy e kettőt kombinálva, mivel autó már van, ilyen sok virágnak pedig elég vázánk se lenne.)

S itt eljutottunk egy fontos kérdéshez: egy szál virágot adjunk vagy egy egész csokrot? Nyilván, ha egy virágboltost megkérdezünk arról, hogy ő mit gondol e témával kapcsolatban, bolond lenne azt mondani, hogy elég egy szál. Pedig én most azt mondom: ugyanolyan erővel (hatással) bír egy szál virág, mintha az összes bimbózó, illatozó csodát hazavinnénk szívünk hölgyének!

Persze, egy kicsit feldobhatjuk azt az egy szálat, ha nagyon akarjuk: a klasszikus signature rose például egy szál vörös és egy hamvas fehér havasi fátyolvirágból áll, ami nagyon mutatós. Egyszerű - és mégis szép. 

Ha valaki mégis a csokor mellett dönt, akkor mindig fejtörést okoz, hogy hány szál díszítse? A protokoll szerint csak páratlan számú virágból állhat egy csokor, ám ezt sok helyen ma már nem igazán tartják be. (Közbeékelem: az oroszoknál még mindig csak 5-7-9-11-13 szálú virágcsokrot ajándékoznak azok, akik betartják a hagyományokat, mert a páros számokat a halállal társítják. A születésnap a kivétel, ekkor a megajándékozott éveivel megegyező számú virágból kötik.)

És most vissza a rózsához: Ha ezt választjuk, akkor alaposan figyeljük meg a minőségét. Az árusok általában már egy vagy több héttel Valentin-nap előtt felvásárolják a virágokat, hűtőben tárolják, és mire a leendő vásárló elé kerülnek, már közel sem olyan frissek a szirmaik és a leveleik.

Rózsák (Fotó: Pixabay)

Ma már nemcsak vöröset, bordót illik ajándékozni szerelmünknek, hanem bátran keresgélhetünk a többi szín között is! Egyre népszerűbb például a cirmos levelű, erezett, többszínű rózsa. (Húsz évvel ezelőtt a – természetesen mesterségesen színezett, fehérből „átvarázsolt” – sötétkék volt a kedvencem. – Most már tartózkodok az ilyen manipulálásoktól, és nem szeretem a vágott virágot sem, mert sajnálom, hogy meghal a szobámban, de ez egy személyes megjegyzés…)

A tulipánt is sok hölgy szereti - ezt általában csokorban szokás adni, úgy szép igazán, és a tulipánokat összeköthetjük más tavaszi virággal is! A színes tavaszi csokrok felvidítják a napunkat, és otthonunkat is!

Ezen kívül még számtalan gyönyörű vágott virág, és már előre elkészített csokor kapható az üzletekben, órákon át lehetne válogatni közöttük, miközben csodás illatukat élvezzük!

Aki nem szeretne vágott virágot, az válasszon cserepeset! Kivéve, ha egy egész napos randevún szeretné átnyújtani, mert bajos még egy városnézés is egy cserepes növénnyel. – A magam részéről az orchideára szavazok, az szerintem mindenkinek bejön. 

Orchidea (Fotó: balkonada.cafeblog.hu)

Én is gyűjtöm, anyukám is gyűjti, a barátnőim is mind boldogan állítják az ablakpárkányra a gyönyörű színekben – és sokáig! – pompázó növényeket. A rossz hír az, hogy a gondos ápolás mellett mégis mindig van, amelyik tönkremegy. A jó hír pedig (visszakanyarodva e cikk elejéhez, s utalva a „jó” és a „rossz” egymásra hatására, vagyis arra, hogy mindig kéz a kézben járnak): tehát a jó hír az, hogy sose lesz „túl sok” és „nincs hova tennem” -kategóriás ez növény, mert az orchideának bizony mindig találunk helyet!

Úgyhogy uraim, jöhet bátran ez a szépség, s, hogy szívük hölgye minél tovább élvezhesse a gyönyörű virágokat, a folytatásban az orchidea gondozásáról fogok írni!

A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet 

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek