7 évnél régebbi cikk

Az ibolya lila virága mindenkit megihlet
Fehérvár Médiacentrum fotójaAz ibolya lila virága mindenkit megihlet

Johann Wolfgang Goethe kedvenc virága az ibolya volt. Azt szerette volna, ha mindenhol ez a törékeny kis virág illatozna, ezért Weimar körüli sétáira mindig vitt magával ibolyamagot, s elszórta azokat ott, ahol nem látta tündökölni ezt a lila szépséget.

E kecses virág az alkotásban is megihlette: Az ibolya című költeményével több feldolgozásban is találkozhatunk. Bogád Antal fordításában például így hangzik:

Johann Wolfgang Goethe: Az ibolya

A réten nyílt egy ibolya
várt szerényen, s megbújva,
sok virág dísze volt ő.

A hímes, bársony pázsiton
szél kel, mert jön szép hajadon,
de víg, de víg, és mint trilláz e napon

Ó, ámult el a kis virág
ha nekem zengné el dalát,
csak egy-két röpke percre.

Így rám találva tépne le,
és sorsom tőle telne be.
De más, de szép, lesz majd az égi rét.

Jaj, ó a lány! –a veszte lett,
rálépett, mit észre sem vett,
mint ág, tört szét a virág.

De halld hát, mit üzen szavát;
szép elmúlás, szép elmúlás,
hisz általa jő, ki legszebb virág.

Haldokló virág,
a lét árja zúg tovább.

Az utolsó versszak kiváltképp kitűnik a műből: milyen gyönyörű megfogalmazás! Nem véletlenül tetszett meg Mozartnak is a költő géniusz verse: 1785 júniusában kezdett el dolgozni a dalon, melynek versszakai változó hangulatú zenét és narratív értékű kíséretet kaptak. Méltán számít e dal a romantikus dalirodalom előképének. A mű zongora előjátékkal kezdődik és utójátékkal fejeződik be. A zongorakíséret az énekszólammal többször együtt halad.

Akit érdekel Mozart zenével átszőtt ibolyája, az meghallgathatja itt:

De nem kell külföldre utazni, ha a művészet és az ibolya házasítását akarjuk vizsgálni:

  • Csanádi Imre is írt róla verset: „Erdőn, tar erdőn, ibolya nyílik kékellőn. / Hegy, völgy, domboldal, éled édes illattal.”
  • Weöres Sándor – valószínűleg mindenki által ismert – ritmusában is megtalálhatjuk: „Mély erdőn Ibolya-virág, / Elrejt jól A boróka-ág.”
  • Sőt, még népdalunk is szól róla: „Kék ibolya búra hajtja a fejét, / mert a harmat nem öntözi a tövét.”

De ha már a művészeket is alkotásra késztette e bájos növény, hát mi, kis kertészek se maradjunk érintetlenül e téma kapcsán, s ne hagyjuk kertünket ibolya nélkül! Szórjuk el magvait, ahogyan Goethe is tette! A magokat akár a kertbe, akár cserépbe elültethetjük. Ha nyáron ejtjük a földbe, akkor következő tavaszra már virágzó növénnyel lep meg minket a természet. A virág indáit nyáron vágjuk le, és kaviccsal kevert virágföldbe ültessük (így nem kell tovább bajlódnunk a magokkal).

Az ibolya nagyon ellenálló növény. Jól tűri a hideget, de azért takarjuk le, ha nagyon erős fagyok jönnek. A nedves, humuszos talajt szereti és a hűvösebb helyet, a félárnyékot. Ha a lakásban akarjuk tartani (cserépben), akkor figyeljünk arra, hogy 12 foknál ne legyen magasabb a hőmérséklet. Rendszeresen locsolni kell, nem száradhat ki a földje! Nappalos növény, ezért a virágzása a fényviszonyoktól függ. Ha elnyílnak a virágok, akkor ültessük ki a kertbe a zöld tövet. Ha kiültetés előtt szétszedjük a töveket, akkor a következő virágzás sokkal dúsabb, erőteljesebb lesz.

E virág hazánkban március-áprilisban, ritkán májusban virít. Találkozhatunk vele középhegységeink lomberdeiben, cserjés erdőszélein is. Az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. A fajok minden trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak, valamint az északi és a déli mérsékelt égövben is (Dél-Afrikáig, Új-Zélandig, Tűzföldig). Vannak olyan fajok az Andokban, amelyek 4600 méterig is felkapaszkodnak. Hazánkban 17 faj őshonos.

Néha úgy elbújik az út mentén, hogy alig lehet észrevenni (Fotó: Flickr/James Jardine)

Az ibolyák határozása nagyon nehéz feladat, mert a fajok nagyon hasonlítanak egymásra. Magyarországon leginkább az illatos és a fehér ibolyával találkozhatunk. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az ibolyának nagyon nagy a színskálája: az illatos ibolyának például a sötétlilától a fehérig létezik változata, a fehér ibolya pedig lilában is tündökölhet. A fehér ibolya megjelenésében hasonlít az illatos ibolyára, leggyakrabban a Mecsekben és a Balaton-felvidéken található meg.

Az ibolya görögül: „ion”. Ez az „Io” névből ered. Az antik mítosz szerint Zeusz - akiről köztudomású, hogy rajongott a női nemért - annyira szeretett egy Io nevű szüzet, hogy (féltve a hölgyet felesége haragjától) üszővé változtatta, s az üsző attól fogva az ibolyamezőn legelészett. (Hozzáteszem: a történet kajánul érdekessé válik, ha olvassuk Homérosz himnuszát, amelyben az áll, hogy Zeusz és Héra nászágya ibolyaszőnyeg volt…) Emiatt lett az ibolya a szerelem és a termékenység jelképe.

Az ibolyát egyébként Napóleon első felesége, Jozefin is nagyon szerette: 1796-ban, amikor összeházasodtak, ibolyából állt az esküvői csokra, és az esküvői ruhájára is ezt a virágot hímezték. (Később emiatt lett a bonapartisták jelvénye ibolyás.)

Érdekességek az ibolyáról:

  • Német nyelvterületeken ibolya-lakodalomnak hívják az ötödik házassági évfordulót.
  • A kínai festészetben a violaszín jelképezi a harmóniát, mivel a vörös (yang) és a kék (yin) keveréke.
  • A hinduizmusban a hatodik, azaz az ajna, vagy lélekcsakra színe a viola.
  • Egy görög monda szerint az ibolya Persephoné, a tavasz istennője léptei nyomán keletkezett. Erről emlékeznek meg minden évben Breatagne-ban, ahol Nagypénteken ibolyát ültetnek a tavaszra várva.
  • Az ókorban csábító bájitalhoz használták az ibolya esszenciáját. Shakespeare Szentivánéji álom című művében is ebből kevertek szerelmi italt.
  • Az ibolyából sajtolt olaj a világ egyik legdrágább illóolaja, így a folytatásban erről szólunk majd, valamint e szép virág gyógyhatásairól, és néhány virágszirmos, finom recept is előkerül.

A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet  

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek