7 évnél régebbi cikk

A fesztivál, ami 16 százalékban volt az, ami - A VI. Toros Pálinkafesztiválon jártunk
Fehérvár Médiacentrum fotójaA fesztivál, ami 16 százalékban volt az, ami - A VI. Toros Pálinkafesztiválon jártunk

A pénteki nyitáskor még javában készülődés, szombaton kora délután nagy tömeg, egy nappal később eső és alig valaki. Ez volt az a fesztivál, aminek a pontos nevét talán senki sem értette, pálinkát és disznótorost ugyanis csak nyomokban tartalmazott. A VI. Székesfehérvári Toros Pálinkafesztivál egynek jó volt, de jövőre ennél csak jobb lehet.

Jó előre leszögezném: a VI. Székesfehérvári Toros Pálinkafesztivál alapvetően jól sikerült. Az év első rövid ujjú pólós tömegbulija (pénteken és szombaton legalábbis), a helyhez méretezett kellemes tömeg, a színpad előtt a Casio szintetizátorra megbabonázva dülöngélő közönség, és némely árus előtt egy-egy új két- vagy ötezrest megvillantó vásárló. Csakhogy ez nem az a rendezvény volt, amire a neve alapján feltehetően sokan készültek. Pálinkát és disznótorost ugyanis a fesztivál csak 16 százalékban tartalmazott, de erről majd később.

Színpadon a kulturális program (Fotó: Pápai Barna)

Kezdjük inkább egy kis szóelemzéssel:

  • Fesztivál: A fesztivál fogalma alatt ünnepi játékokat, időszakos kulturális ünnepeket, művészeti bemutatókat, seregszemléket értünk. Tágabb értelmezésben a fesztivál azonos időpontban rendezett különböző rendezvények összessége. (Forrás: Wikipédia)
  • Vásár: Nagy számú, részint valamit eladni, részint venni jött emberek gyülekezete valamely nyilvános helyen. (Forrás: Szó Jelentése.com)

Ha csak a fentieket vesszük alapul, akkor a péntektől vasárnapig tartó gasztrorendezvény az Alba Plaza előtti téren jóval inkább hajlott a vásár felé, mintsem hogy egy fesztivál legyen. Bár voltak kulturális programok is (pl. Balkan Fanatik-koncert és mulatós fellépők előadásai), de ezek lényegében csak mutatóban voltak, itt a hangsúly egyértelműen a vásárlás felé tolódott el. Ami viszont idén nem annyira akart pörögni.

A sátrak és bódék között kolbászolva (sic!) a '80-as, '90-es évek tavaszainak Korona Vásárai (a Belvárosban) és őszeinek Fehérvár Vásárai (a Skálánál) jutottak eszünkbe. Ezek arányaikat, felhozatalukat tekintve komoly hasonlóságot mutattak a most hétvégi fesztiválhoz, ennek megfelelően vagy ott volt rossz az elnevezés vagy itt. De az is lehet, hogy ez egyszerűen csak generációs különbség: akkor a vásár volt a menő, most pedig a fesztivál. De azért csak a játék kedvéért ízlelgessük (meg hogy leírhassam egyszer): Korona Fesztivál; Fehérvár Fesztivál; VI. Toros- és Pálinkavásár. Köszönöm, már sokkal jobban is érzem magamat.

Egy szimpatikus kézműves sajt (Fotó: Pápai Barna)

Visszatérve a most hétvégi vásárhoz fesztiválhoz: több árussal is beszélgettünk a három nap alatt, és szinte kivétel nélkül mindannyian panaszkodtak. Volt, aki elmondta, hogy pénteken összesen három terméket tudott értékesíteni, szombaton kora délutánig pedig további egyet és ezért úgy döntött, hogy vasárnap ő már ugyan nem ül autóba és ki sem megy a Pláza előtti térre árulni.

Aztán volt olyan bódé is, amelynek a tulajdonosa nem igazán értette, hogy mi történik. Míg egy évvel korábban az esőben, a kedvezőtlen idő ellenére is sokan vásároltak nála, addig most az utolsó napra már volt olyan terméke, amit inkább ki sem tett asztalra, mert annyira nem vette senki az árut. Elmondta, hogy ő az ország másik végéből jár ide évente kétszer, 10-12 törzsvásárlója van ezen a fehérvári fesztiválon évről-évre, de most csak egy ment oda hozzá, ő i s csak véletlenül vette észre, hogy valami van a téren. A többi törzsvásárlónak valószínűleg halvány fogalma sem volt arról, hogy Toros Pálinkafesztivál van a városban a hétvégén, ezért nem keresték. Szerinte tehát a marketing és reklámhadjárat idén biztosan nem sikerült olyan jól, mint a megelőző években.

Az egyik leghihetetlenebb párbeszédnek is ennél a standnál állva voltunk fültanúi: egy sétáló úr csak úgy mellékesen odavetette az éppen velünk beszélgető árusnak, hogy "Két hét múlva Szegeden találkozunk?". Az árus elmondta, hogy van a Toros és Pálinkafesztiváloknak egy olyan törzsközönsége, akik mindenhova elkísérik a rendezvényt, legyen az Szegeden, Székesfehérváron vagy akárhol máshol.

A vasalt lángososnál azért mindig sorba kellett állni (Fotó: Pápai Barna)

Amikor az ember egy ilyen hétvégi fesztiválra látogat el, pontosan tudja, hogy ez nem egy pénztárcakímélő mutatvány. Erre lélekben teljesen felkészül, és amennyiben szükséges, akkor 10 év alatti családtagjait is felkészíti erre:

 – Nem, nem, a lufizsiráf és a kerámia malac nem megy egyszerre. A kettőből csak az egyiket vesszük meg. Apa még nem kapott fizetést, csak negyedike van - ezzel egyébként el is érkeztünk a most hétvégi rendezvény egyik sarkalatos pontjához: az időpont kiválasztásához.

Az árusok közül többen is jelezték, hogy furcsállják, miért a hónap első hétvégéjére kellett tenni a VI. Székesfehérvári Toros és Pálinkafesztivált. Ebben a szakmában (fesztiválszervezés) köztudott, hogy az ilyen rendezvények a fizetés után (kb. a hónap tizedik napja) és a hónap vége előtt (kb. a hónap huszadik napjával bezárólag) között élnek igazán. A magyarázat egyszerű és logikus: ilyenkor már biztosan mindenki megkapta a havi fizetését, de még nem költötte el, azaz megengedheti magának a havi fesztiválluxust. Azaz ebben az intervallumban élhet ez a mondat:

– Persze, lesz lufizsiráf és kerámia malac is. És anyádnak is veszünk valamit. 

Lufizsiráf és barátai a VI. Székesfehérvári Toros Pálinkafesztiválon (Fotó: Pápai Barna)

De hát őszintén: ki az, aki lufizsiráfért vagy kerámia malacért látogat el egy jóféle Toros Pálinkafesztiválra? Eleinte azt gondoltuk mi is, hogy senki. Úgy voltunk vele, hogy ez a töpörtyűk (mai, civilizált nevén tepertő), kolbászok, hurkák, sonkák, szalonnák, na és persze pálinkák háromnapos netovábbja. Tévedtünk. Az első perctől érezhető volt, hogy ez a buli csak nyomokban tartalmaz némi sertést és alkoholos gyümölcspárlatot. Éppen ezért arra jutottunk, hogy a hiteles tájékoztatást érdekében a végére járunk ennek a kérdésnek és kezdésnek megszámoltuk a malacos termékeket árusító bódékat. Mutatjuk is őket egyesével, egy modern, a kor szabványainak megfelelő tudományos módszerrel jelölve mindannyiukat:

Egy disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Két disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Három disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Négy disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Öt disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Hat disznótoros (Fotó: Pápai Barna)

Az élesebb szemű olvasóknak feltűnhetett, hogy a négyes számúnál egy kicsit csaltunk. Ha azt ott nem húzzuk be, akkor simán elmondhatnánk, hogy ezen a fesztiválon a "toros" vonalat képviselőket egy kezünkön is meg tudtuk volna számolni. Nosza, akkor fussunk neki a pálinkásoknak is:

Egy pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Két pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Három pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Négy pálinkás - a jobb felső sarokban látszik, hogy volt pálinka itt is (Fotó: Pápai Barna)

Öt pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Hat pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Hét pálinkás (Fotó: Pápai Barna)

Ebből két következtetést lehet levonni: 

  • mindig több a szomjas ember, mint az éhes;
  • néha a kevés is elég.

Utóbbiról itt még nem is gondoltuk, hogy mennyire így van. De ha már ennyire belejöttünk a számolásba, nekimentünk az egész fesztiválnak, hogy akkor végül is mennyi az annyi. Ha nem nagyon számoltuk el, akkor szombat kora délután - mondhatni csúcsidőben - összesen 75 stand üzemelt a Plaza előtti parkban. Ebből tehát öt darab foglalkozott disznótoros termékekkel, ami az összes árus 6,66 százaléka. A pálinkások ehhez képest masszív tömeget képeztek, hiszen hét ilyen bódé is volt, ami valamennyi standot figyelembe véve 9,33 százalékot jelent. Mindösszesen tehát a sátrak, bódék, asztalok 16 százaléka foglalkozott a fesztivál nevében is jelzett toros- és pálinka-jellegű termékekkel.Tehát tizenhatos.

Ennyi erővel - és az árusok arányát nézve - teljes lelki nyugalommal hívhatták volna a hétvégi rendezvényt mondjuk I. Fehérvári Kézműves Sajt és Tűzzománc Csetreszek Fesztiváljának, esetleg az I. Fehérvári Indián Árusok és Juhtúrós Lepényesek Fesztiválja név is helytálló lehetett volna. Bár kétségtelen, hogy a Toros és Pálinkafesztivál mindegyiknél csalogatóbb név. Viszont jó hír, hogy ami itt kimaradt, azt a március 15-ével kezdődő Szegedi Toros és Pálinkafesztiválon feltehetően alaposan bepótolják. Legalábbis a nekünk sztorizó árus elmondta, hogy ott, a Széchenyi téren mindig sokkal nagyobb a kínálat, jóval többféle termék közül lehet választani és valóban egy olyan rendezvényen lehet részt venni, amit a neve alapján várt volna az ember ettől a fehérváritól is. Lehet, hogy megérné tehát másfél hét múlva buszos kirándulásokat szervezni Szegedre "Ami a fehérvári toros és pálinkafesztiválból kimaradt" vagy "Székesfehérvári Toros és Pálinkafesztivál - bővített kiadás" címmel. Ki tudja...

Hogy valami újdonsággal és előremutatóval is szolgáljunk: feltehetően belefutottunk az évszázad, esetleg az évezred, de talán az aktuális földtani kor legnagyobb lehúzós bizniszébe is. Nem láttuk jönni, pedig az egész ott volt az orrunk előtt, szépen tálalva, ügyesen becsomagolva, hogy csak az utolsó pillanatban bontakozzék ki teljes valójában. Erről van szó:

Az évmilliomod biznisze: a dekás zsíros kenyér (Fotó: Pápai Barna)

Egy átlagos fesztiválon (pl. Balatonfüredi Borhetek) a zsíros kenyér darabja 200-250 forint környékén mozog. Esetünkben azonban a felületes vásárló eleve valami fantasztikus ízorgiára asszociál a kis táblát elolvasva: szarvaskolbász, mangalicazsír, tavaszi B.K. féle saláta (legyen az bármi), 350 = vágjunk bele. Aham. És az apróbetűs részt ki olvassa el? Hát semmit nem tanultunk a devizahitelekből? Itt ugyanis 350 forintba kerül 10 deka zsíros kenyér. Az a termetes darab, amit mi kinéztünk (és végül elfeleztünk) összesen 840 forintot ért meg - az eladónak. Életünk zsíros kenyere, gondoltuk, de mindenképpen a legdrágább. Egyébként éppen két bódéval arrébb 800 volt a mangalicazsír kilója, tehát miközben a saját bepalizásunktól röhögve és fuldokolva próbáltuk az előzetes várakozásainkhoz képest egyébként tökéletesen íztelen, steril valamit elfogyasztani, felmerült annak a lehetősége, hogy saját bizniszt alapítunk, csak mi a 200 forint per harapás üzleti modellre alapozva fosztjuk ki szolgáljuk ki a vásárlókat. 

A vasárnapra sok szót nem érdemes vesztegetni, elmosta az eső. Leginkább úgy lehetne lefesteni a nap hangulatát, hogy a tombolahúzás során minden nyereményhez jellemzően a harmadik, negyedik húzásra sikerült olyan nézőt találni, aki éppen ott is volt. A legmókásabb azonban talán az a pillanat volt, amikor az egyik kolbászcsomag boldog nyertese éppen annak a standnak az árusa lett, aki a felajánló is volt egyben.

Mindent összevetve nem volt ez rossz, mert az emberek (vásárlók, árusok) az első tavaszi hétvégén, pénteken és szombaton pompás időjárási körülmények között jól akarták érezni magukat. De az, hogy ez végül így is lett, sajnos csak kis részben múlt - mi úgy éreztük - a szervezésen. Sebaj, majd jövőre. Vagy bő egy hét múlva Szegeden.

(Ha még több képet nézegetnél a hétvégi Toros Pálinkafesztiválról, ebben az albumban találsz még jópárat.)

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek