6 évnél régebbi cikk

Godzilla után szabadon - Tűzgyűrű: Lázadás kritika
Fehérvár Médiacentrum fotójaGodzilla után szabadon - Tűzgyűrű: Lázadás kritika

Már az első Tűzgyűrű alapötlete is az őrületbe kergetett, aztán jött Guillermo del Toro és sikerült megzaboláznia a Transformers babérjaira törő alkotást. Míg del Toro robotos-világmegmentős sztorija legalább szerethető volt, addig a folytatásról sajnos már ez sem mondható el, ugyanis konkrétan mindent beáldoztak a látvány oltárán, így tényleg egy olcsó Transformers-klónt kaptunk. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Tűzgyűrű: Lázadás! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Valahogy, ha robotos filmekről van szó, nekem egyből Michael Bay és a Transformers-összes ugrik be, így ha robotos kaszabolásra vágyom, ezekkel a "remekművekkel" bőven elég adrenalinbombát kapok életem végéig. Persze néha beugranak olyan alkotások is a buliba, mint a Hugh Jackman által szponzorált Vasököl és a Chappie, de lényegében a Transformers uralja a robot-piacot.

Félreértés ne essék, a Transformers első két része szódával (na, meg Megan Foxszal) még elment, de a folytatásokról (Mark Wahlberg ide vagy oda) már sajnos ez sem mondható el, és ha minden igaz, hamarosan újabb gyöngyszemet köszönthetünk a klubban. Na, mindegy.

Ehhez a robotos-körhöz csatlakozott a 2013-as Tűzgyűrű is, amely meg sem próbálta elrejteni, hogy egy Transformers-koppintás lesz, annyi különbséggel, hogy a robotokat Jaegereknek keresztelték el és az ellen (Kaiju) ezúttal nem az űrből jön, hanem bezony a föld alól, egészen pontosan a Csendes-óceánból (innen az eredeti cím: Pacific Rim) mászik elő. 

Guillermo del Toro mindent bedobva elérte, hogy mind a kritikusok, mind a népek imádják, így nyugtával dicsérhettük, lévén egy kerek, lezárt sztoriról van szó, hogy nem lesz folytatása a városokat rombadöntő Jaeger-Kaiju csatározásnak. Hát elhitted, mi?

Öt darab év után befutott a folytatás, amelyre bár semmi szükség nem volt, mégis kierőszakolta a Warnes Bros stúdió. Így újabb összeesküvés-elmélettel bővült a repertoár, hogy miért nem haltak meg az aktuálisan legyőzött szörnyek. Guillermo del Toro köszönte szépen, továbbállt (bár producerként még maradt, de tudjuk mit jelent ez) és a Daredevil és Spartacus sorozatokkal befutott elsőfilmes Steven S. DeKnightnak adta át a gyeplőt.

Sztori

Tíz évvel az első rész után járunk, amikor is Stacker Pentecost (Idris Elba) fia, Finn, urambocsá' Jake (John Boyega) szintén sikeres kadétnak mondhatja magát. Egy szép nap elgurulnak a gyógyszerei és a bűnözés mellett teszi le voksát, nagy ívben téve a hadseregre és apja örökségére. 

Persze ez a tombolás nem tarthat sokáig, ugyanis egy Amara (Cailee Spaeny) nevű csajszival karöltve letartóztatják, hogy egy vádalkunak köszönhetően újra a Jaeger-programban találja magát, ahol az újoncok kiképzése lesz a feladata. Közben a Kaiju agyak önálló életre kelnek és kezdődhet is minden elölről. Parádés, nemde?

Karakterek

Ha a látványon kívül még valamiben, hát a karakterekben volt zseniális a Tűzgyűrű első része. Ehhez képest a másodikra csak a látvány maradt, ugyanis olyan színtelen és szagtalan szereplőket kaptunk, amilyenekkel rég találkoztam. Tömegnek jók lesznek, gondolták a fejesek, így indokolatlanul dobálták tele fiatal színészekkel az alkotást.

Persze azért egy parádés produkcióra így is futotta, a frissen igazolt fenegyerek, John Boyega például egészen pöpec alakítást nyújtott, így nyugtával dicsértem a napot, hogy a Star Wars után is lesz élet. És ennyi.

Körülötte mindenki más jellegtelennek hatott, a neve miatt tolt Scott Eastwood meg aztán különösen idegesítőre sikeredett. Az első részben remeklő Charlie Dayt rosszul használták és a szerelmi háromszög lány tagját, Amarát alakító Cailee Spaenynél irritálóbb tinit rég láttam mozivásznon.

Összegzés

A Tűzgyűrű: Lázadás igazából nem volt csalódás, mert kábé dettó ezt vártam az újabb robotos látványorgiától. Beérte a Transformersek szellemiségével, és bár próbálkozott újításokkal, sajnos ezek közül egy sem működött igazán. Guillermo del Toro szerethető első etapja után egy középszerű tömegprodukciót kaptunk, amely mindent beáldozott a látvány oltárán. 

Mert technikailag tényleg nincs itt gond, ugyanis a közel két órás játékidőben olyan akciójeleneteket láttam, amitől tátva maradt a szám. Mondom, ha valakinek csak ez kell a szórakozashoz, akkor hajrá, ennél jobbat mostanában úgysem talál. 

Ezen kívül van itt próbálkozás karakterfejlődésre is, bár ez főleg John Boyegánál figyelhető meg, ám a humornak szánt humortalansággal és a felszínes történettel igencsak mellélőttek a készítők. Aki tesztoszteron túltengéses böszme nagy robotokat akar látni, annak kihagyhatatlan, a többiek meg várják meg a tévés premiereket.

10/6 - Csak látvány és más semmi

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek