5 évnél régebbi cikk

Ne packázz Jason Stathammel! - Meg - Az őscápa kritika
Fehérvár Médiacentrum fotójaNe packázz Jason Stathammel! - Meg - Az őscápa kritika

Viszonylag rég láttam Jason Stathamet a filmvásznon, így nagy öröm volt számomra a visszatérése, ám az, hogy a Meg - Az őscápa személyében egy őscápás-túlélős filmben bukkant fel, több volt, mint formabontó. Statham, aki a kezdeti blöffje után, feláldozhatóból lett családtag, mindig keményen lépett fel a rosszarcok ellen, na, de hogy egy óriáscápát is lenyomjon? Mindezek mellett nagyon is várós volt a film, főleg mert a nép már eléggé ki volt éhezve egy jó kis cápás katasztrófafilmre. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Meg - Az őscápa! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Hollywoodban mindig is nagy hagyománya volt annak, hogy minden évben kiadnak minimum egy, de legalább kettő-három katasztrófafilmet. Idén sincs ez másképp, viszonylag korán ellőtték már a Sziklával készülő Rampage-et és a Felhőkarcolót. Most pedig egy újabb kopasz fenegyerekkel készülő alkotást, a Meg - Az őscápát próbálták lenyomni a mozinézők torkán.

Korunk egyik filmzsenije, Steven Spielberg talán nem is sejtette, mennyire belenyúlt a tutiba, amikor megalkotta A cápa című túlélős-horrorfilmet. A ragadozóhal utáni vadászatról szóló filmet sokan a valaha készült első nyári blockbusternek tartják, amelyet azóta is szüntelenül próbálnak lekoppintani, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Valljuk be: az azóta készült cápás alkotások egyrészt nagyon kevés százalékban ütik meg a mércét, másrészt ezzel a műfajjal nem tudnak már semmi újat mutatni a sokat látott mozinézőnek.

Szépen sorra jöttek a jobbnál-jobb és kreativitás legapróbb csíráját is elfojtó alkotások: Háborgó mélység (mondjuk ez még úgy ahogy szódával elment), Sharktopus, Szellemcápa, Gyilkos cápa vs. óriáspolip, hogy viszonylag frissebbeket is említsek, A zátony, a 47 méter mélyen, és a személyes "kedvencem", a Sharknado - Cápavihar. Vágod? Tokkal-vonóval ötvözték a tornádós katasztrófafilmeket és a cápás horrorokat, amely olyannyira mindennek az alja lett, hogy a közönség oda is volt érte. Van ez így, hogy annyira rossz, hogy már jó. És ez elég volt arra, hogy öt (!!!) Sharknado-folytatás is készüljön. És még ki tudja hol a vége!

Na, de visszakanyarodva mai filmünkhöz, a Meg - Az őscápához, a helyzet ennyire azért nem rossz, de manapság valami nagyon egyedit kell letenni az asztalra, ha valaki ebben a cápás-horroros műfajban maradandót akar alkotni. A rendezői székbe az a Jon Turteltaub került, aki két A nemzet aranyát (A nemzet aranya, A nemzet aranya: Titkok könyve), A varázslótanoncot és a 2013-as Last Vegast tudhatja maga mögött. Komolyan, azaz érzésem, hogy ha Jason Stathamet nem teszik meg főszereplőnek, akkor nagyon nagy bajban lennének a készítők.

Sztori

A Meg - Az őscápa története, regényadaptáció (Steve Alten 1997-es azonos nevű sci-fi könyve alapján) ide vagy oda, azzal a nem túl eredeti alapötlettel nyit, miszerint egy gazdag üzletember (Rainn Wilson) egy expedíciót küld az óceán mélyére, ahol is a semmiből előbukkan egy brutál nagy cápa (megalodon) - fajának legóriásibb példánya -, amelyet már évezredek óta kihaltnak hittek, és azzal a lendülettel terrorizálni is kezdi a gyanútlan embereket.

Viszont, ha már itt van, és barátságosnak egyáltalán nem nevezhető, akkor valamit kezdeni is kéne vele, nemde? A nem túl hálás feladat, a megalodon likvidálása Jonas Taylorra (Jason Statham) hárul, ugyanis 'mitadisten', exfelesége (Jessica McNamee) is a felfedezők között tevékenykedik, akik nem ám valami hiperszuper katonai egységet alkotnak, hanem főként tengerbiológusokból állnak. Mit mondjak? Gyerekjáték lesz. De legalább van egy Stathamük.

Karakterek

És, ha már Jason Statham, akkor meg kell, hogy mondjam, nagyon is jó érzés volt végre viszontlátni a vásznon. Régóta figyelemmel kísérem a pályafutását, amelynek elején egész ígéretes filmekben szerepelt (A Ravasz, Az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff, Revolver), majd sajnos idővel beleszürkült a mezőnybe. Amióta meg a Feláldozhatókban és a Halálos Iramban-szériában is szerepelt, egyszerűen senki nem tudja már komolyan venni. Úgy kellett neki egy ilyen szerep, mint egy falat kenyér.

Statham hozza is a szokásosan elvárt, laza és tökös csávót, és még arra is jutott ideje, hogy valamilyen érzelmet is belecsempésszen, főleg a keménységen alapuló játékába. Komolyan, nem is kellett belőle ennél több. Pont úgy volt jó, ahogy játszott.

Mellette feltűnik még az ázsiai szupersztár Bingbing Li is, akit valószínűsíthetően a kínai piac meghódítása érdekében hoztak be a buliba. Hogy miből gondolom? Ahhoz képest, hogy neki kellett volna lennie Statham legfőbb partnerének, ahogy feltűnik a vásznon az angol fenegyerek, mintha földbe gyökerezett volna a lába, és egy-két cuki elszóláson kívül, sajnos többre nem nagyon volt képes. Csak dísz és semmi más. A többiek meg annyira sztereotíp karakterek, hogy inkább meg sem említem őket, a saját és a ti nyugalmatok érdekében.

Összegzés

A Meg - Az őscápa az előzetesek alapján egy igazán ambiciózus projektnek ígérkezett, ám sajnos csupán egy egyszer nézős nyári popcornmozi lett. Látványban erős, arra nem lehet panasz (3D-ben ajánlós), viszont a karakterek - Jason Stathamet is beleértve már-már idegesítően - egydimenziósra sikeredtek. Az volt az ember érzése, hogy csak kellékek voltak, hogy a megalodonnak legyen miből válogatnia.

Magával az óriáscápával sincsen gond, sőt, jobb lett volna, ha többet és gyakrabban mutatnak belőle. Viszont amikor mutatnak, akkor azért rendben van a sztori. A jól megkomponált és látványos akciók és a döbbenetes méretek, azért tesznek róla, hogy ne egy újabb B-kategóriás cápás-filmmel legyen dolgunk. Tökéletesen nyári kikapcsolódás.

10/6 - Sokszor látott cápamozi, Stathammel fűszerezve

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek