4 évnél régebbi cikk

Csillagainkban a hiba újratöltve? - Két lépés távolság kritika
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotójaCsillagainkban a hiba újratöltve? - Két lépés távolság kritika
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined

Ahogy meglestem a Két lépés távolság első előzeteseit, egyből a rendkívül sikeres és megindító Csillagainkban a hiba ugrott be, amely két halálos beteg fiatalról szól, akik annyira egymásba habarodnak, majd egy idő után tesznek az életüket behálózó szigorú szabályokra, és egymáséi lesznek. Na, a Két lépés távolság is hasonló receptúra alapján készült azzal az apró különbséggel, hogy jelen alkotásunk friss, a másikat pedig már jó eséllyel elfelejtette a nagyérdemű. Nem. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Két lépés távolság! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Pont a napokban kérdezték tőlem, hogy miért nem szeretem a romantikus filmeket, ugyanis egyáltalán nem vagy nagyon ritkán írok róluk elemzést. Na, az a helyzet, hogy igen is nézek könnyedebb alkotásokat is, ám nagyon megválogatom, mire szánom rá az időmet. Úgy hívom ezeket, hogy okosfilmek. Tudom, ez kicsit nagyképűen hangzik, de manapság számos olyan romantikus, illetve jópofáskodó (vígjáték) mozival találkoztam, amelyek azon kívül, hogy léteznek, nem túl sok pozitívumot tudnak felmutatni.

Régebben sokkal több időt és energiát áldoztak egy-egy érzelmesebb alkotás elkészítésére, így nagyon sok olyan filmet tudok felsorolni, amelyet nemhogy meglestem, de egyenesen a kedvenceim között kötött ki: a Szerelem a végzeten, A kabalapasi, Szerelmünk lapjai,  Fogadom, a P.S. I Love You, az Időről időre és a hasonló témát feldolgozó Csillagainkban a hiba is. Tulajdonképpen a 2014-ben debütált alkotás volt az utolsó, amely romantikus témában komolyabb érzelmeket váltott ki belőlem. Na, talán majd a Két lépés távolság megmutatja...

Sztori

A Két lépés távolság Stella Grantről (Haley Lu Richardson) szól, aki egy különleges genetikai betegségben, úgynevezett cisztás fibrózisban szenved, ami miatt élete nagy részét fehér kórtermek és kórházi folyosók között egyensúlyozva tölti.

Hogy mi is az a cisztás fibrózis? A Házi Patika honlapján találtam a legpontosabb megfogalmazást: a külső elválasztású mirigyek kóros váladéktermelésével járó, örökletes betegsége, mely az érintett szervek (tüdő, orr- és melléküregei, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer, izzadságmirigyek és nemi szervek) jellegzetes másodlagos károsodásához vezet. Főként súlyos légúti és emésztőszervi szövődményeket okoz. Bár a betegséget közel hetven éve figyelték meg először, az alapvető biokémiai zavar az intenzív kutatások ellenére ma sem tisztázott. Oki kezelése egyelőre nincs, a korszerű tüneti kezelésnek köszönhetően a betegek életkilátásai javultak, de csak körülbelül egyharmaduk éri meg a tizennyolc éves vagy annál idősebb kort.

Igen ám, de mielőtt teljesen magába szippantaná az elkeseredettség, találkozik Will Newmannel (Cole Sprouse), akit szintén cisztás fibrózissal diagnosztizáltak, így úgy érzi, végre talált valakit, aki teljes mértékben megérti, hogy min megy keresztül.

Addig minden szépen és jól halad, amíg a fiatalok csak barátkoznak, ám a kezdeti ismerkedés kölcsönös vonzalomba megy át, majd miután még több időt töltenek együtt, szerelem alakul ki kettejük között. És itt jön a bonyodalom: mi történik akkor, ha két halálosan beteg ember annyira odavan a másikért, hogy egy puszta érintésért képes lenne eldobni az életét (alapvetően hat lépést vagy két méter távolságot - innen a cím is - kell az egyik betegnek a másiktól megtartania). Brutális.

Karakterek

A Két lépés távolság legnagyobb pozitívuma a fő karakterek közötti kifogástalan kémia. Haley Lu Richardson és Cole Sprouse telitalálatnak bizonyult, így igazából az ő játékuknak tudható be, hogy a film során elfeledtették velem a háttérben folyamatosan zakatoló kliséáradatot, illetve a helyenként túlzásba vitt nyáltenger hullámzását.

Haley Lu Richardson tökéletesen adja a vissza a különböző érzelmi állapotokat, bár meglátásom szerint nem feltétlenül hiteles az alakítása (ugyanis a cisztás fibrózissal élőknek sokkal nagyobb fájdalommal kell együtt élniük). De ettől függetlenül rettentően kifejező színészi alakítást pakolt le az asztalra, amihez Cole Sprouse is hozzáteszi a magáét: lazaságával egy-egy rövid pillanatra képes elfeledtetni a halálos betegséggel járó küzdelmet és szenvedést.

Összegzés

A Két lépés távolság úgy sikerült, ahogy a korábbi olyan filmek, amelyeket Hollywood eredeti ötlet hiányában kapott le a polcról: király lett, az emberek zabálni fogják, de minden egyes elemét (ha nem az egész filmet) elcsíptük már valahol. Az nem számít, hogy egy, öt vagy tíz éve, de láttuk, így miután a mozi végén kikecmeregtünk a könnytengerből, akkor esik csak le igazán, hogy tulajdonképpen átvertek minket.

Mit átvertek? Inkább úgy fogalmaznék, hogy hülyének néztek, mert csak mi nézők vagyunk azok, akiknek le tudják nyomni a torkán ugyanazokat az alkotásokat évről-évre. Aztán a készítők tapsvihar közepette jól megveregetik egymás vállát, hogy igen, ezt megint jól megcsinálták. De ha belegondolunk, akkor tulajdonképpen nincs is más választásunk, mint asszisztálni a filmművészet bukásához. Aztán maximum jól elmondjuk a véleményünket, amely úgy nagyjából senkit sem érdekel. Befejeztem.

A Két lépés távolság egy korrekt alkotás lett, amely feleleveníti a Csillagainkban a hiba összes pozitívumát, így ha nem láttad a 2014-es mozit (nézzétek meg, nagyon ütős), akkor jelen filmünk számodra maga lesz a tökély. Egy könnyed és lágy alkotást kaptunk, amely hibátlan alapanyag akár első (de sokadik) randihoz is, nem beszélve a hideg és esős napokról, amelyeknek köszönhetően amúgy is fedezékbe vonulunk, így tökéletesebb programok el sem tudnék képzelni egy romantikusan megríkató filmnél.

10/7 - Jónak jó, de Hollywood ismételten (vagy még mindig) válságban szenved

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek