Fair6 °C
2019. december 10. kedd Judit
Menü

Húszéves a Sub Rosa régizene-együttes - idén is színesítik a Királyi Napokat

Húszéves a Sub Rosa régizene-együttes  - idén is színesítik a Királyi Napokat
A Sub Rosa együttes a fehérvári belvárosban (Fotó: Tóth Gabriella)

Évek óta találkozhatunk a székesfehérvári Királyi Napokon a Sub Rosa régizene-együttessel. A zenekar kereken húsz éve alakult Törökbálinton. Egyszeri fellépésnek indult, de azóta is járják az országot. Várjátékokon, történelmi jellegű rendezvényeken színesítik a hangulatot főként 13. századból származó dallamaikkal. Starzyński Zsolttal, az együttes alapítójával, vezetőjével beszélgettünk.

Hogy látod Székesfehérvárt más magyar városokhoz képest?

Tetszik, hogy Székesfehérváron mindig van nyüzsgés, élet a belvárosban. Motiváló élmény ilyen környezetben játszani: a házak, az utcakövek, a templomok nagyon hangulatosak. Az akusztika is kiváló az épületek között. Különösen említésre méltó a szervezőkkel és a többi fellépővel kialakult jó kapcsolat. A Fehérvári Programszervező Kft.-vel évek óta remekül működünk együtt, és tényleg nagyon profi a szervezés és a kommunikáció részükről. Van olyan esemény, ahol nem alakul ki szorosabb kapcsolat más fellépőkkel, de például itt Fehérváron sok csapattal jó viszonyt ápolunk. A Szabad Színházasokkal nagyon jóban vagyunk, beépülünk a műsorukba, elvegyülünk a vásározók között. Zenélünk, vagy csak odaülünk kicsit, hogy javítsuk az utcaképet. Ez a város, úgy érzem, gyűjtőhelye a hozzánk közelebb álló előadóknak.

Milyen a kapcsolatotok a közönséggel?

Van egy kisfiú itt Székesfehérváron - a Facebook-oldalunkon tervezek is írni róla - , akinek annyira megtetszett a zenekar, hogy az összes eseményre eljön, nyakába akasztja a kis dobját, és ott vonul mellettünk. Otthon a mi cédénket hallgatja, és ahányszor itt lépük fel Fehérváron, kijön és odaáll mellénk.

Nagyon jó látni, amikor megmozdul a közönség a zenénkre. De a magyarok többnyire visszafogottabbak, inkább a műsor után jönnek oda érdeklődni, beszélgetni, ismerkedni a hangszerekkel. Meglepő is volt nemrégiben, amikor Tallinban jártunk a középkori napokon, hogy ott táncra perdültek a gyerekek, felnőttek a zenére. Produkció közben nem szoktuk őket megszólítani. Nem is vagyunk az a showman-típusok, én sem vagyok ügyes konferáló, de mivel ez nem is színpadi zene, inkább afféle háttérmuzsika, nincs is erre szükség.

Egy fehérvári kisfiú minden itteni fellépésük alkalmával csatlakozik hozzájuk (Fotó: Tóh Gabriella)
Egy fehérvári kisfiú minden itteni fellépésük alkalmával csatlakozik hozzájuk (Fotó: Tóh Gabriella)

Lehet a középkori zenében folyamatosan újat felfedezni?

Nem vagyunk zenetörténészek, kutatók, akik könyvtárakban kódexeket meg kottákat böngésznek. Mások által átírt kottákat használunk, de ha átveszünk valamit, igyekszünk csak a dallamot használni, amit remélhetőleg hitelesen közvetítettek. Más dobszólammal, más lantszólammal kísérjük. Mi nem színpadi zenét játszunk, hanem vásári, piactéri zenét. Pörgős, vidám hangulataláfestő dallamokat, amelyek megalapozzák a középkori hangulatot egy-egy eseményen. Mindig építünk bele újdonságként improvizatív részeket. Ami már nem feltétlenül középkori, viszont kihívás, hogy az eredeti dallamhoz hasonló, megfelelő hangulatú, középkoriba beleillő improvizáció szülessen.

Hangszereitek, fellépőruháitok hogyan készülnek?

A ruhákat, a színeket, a kiegészítőket, vagyis az egész megjelenést én terveztem meg. Magam készítem a sapkákat, kapcát, cipőt, szütyőket, a tunikákat pedig egy ügyes törökbálinti férfiszabó. A középkor lantunknak saját nevet adtuk: lozbakton. Ilyen hangszer nincs egyébként, a koboz meg a lant betűinek az összekeveréséből találtuk ki. Ez eredetileg egy koboz volt, ami a moldvai népzenében használt pengetős hangszer. Meghosszabbíttattuk a nyakát, mint egy lantnak, és több húr van rajta, így lényegében egy erős építésű lant lett belőle. Mert a lantok eredendően könnyű, finom hangszerek, a koboz meg nyűhető, lehet tépni rajta a húrokat.  Mi alakíttattuk át, meg Totó, a pengetősünk dolgozott rajta sokat, ő tervezgette meg a mintákat, hogy hogy nézzen ki.

Lényegében majdnem mindenhez jelentősen hozzányúltunk. A dudák, vagy középkori sípok, amiken játszom, hasonló hangszerek módosított másolatai. Az én középkori dudám egy skót duda módosításából született meg, saját ötleteket hozzáadva. A dob egy kétfenekű dob, picit nagyobb, mint ami a középkorban jellemző volt - nagyjából ötven centi átmérőjű. Raktunk rá feszíthető membránú tamburint, ezáltal van rajta magas hang is. Ez nagyon sok játékra ad lehetőséget.

Ezek a típusú eszközök meg is engedik gondolom ezt a fajta szabadságot.

Valóban, hiszen a középkorban nem volt egy szabvány, mint ma, hogy az alt szaxofon a világ össze kontinensén ugyanúgy néz ki és ugyanolyan anyagot használnak hozzá. Ahány táj, annyiféle méret, hangolás, anyag.

A Sub Rosa régizene-gyüttes legutóbbi fehérvári fellépéséről a királybábok felvonulásán, mi is élő videóban számoltunk be: 

Miért pont ezt a zenei irányzatot választottátok?

Velem kezdődött, mert a középkori, azon belül kimondottan a 13. századi zene szerelmese vagyok. Régen egy szomszédom angol népzenei lemezein bukkantam rá néhány középkori dallamra, aztán amikor Angliában éltem, még jobban beleástam magam. Alapvetően tehát nem magyar hagyományőrzéssel foglalkozunk. Magyarországon ebből a korból nem maradt fenn túl sok írott zene, inkább Nyugat-Európában. Először a Törökbálinti Katolikus Közösségben szerveztük fellépést, ott hívtam össze az egyestés műsorhoz zenélni tudó barátokat. Az egyszeri alkalomból végül állandó együttes lett, de a csapat összetétele azóta már változott. Megvan a polgári szakmánk, egyikünk foglalkozás-egészségügyben dolgozó orvos, a másikunk lemezbolti eladó, én magán angoltanár vagyok. A zenélés pedig kellemes kiegészítése az életünknek.

Fellépés a tallini középkori napokon (Fotó: Mats Õun)
Fellépés a tallini középkori napokon (Fotó: Mats Õun)

Hányan vagytok most a zenekarban?

Hárman: Kis Sándor, Kudász Ferenc és jómagam. Korábban volt, hogy többen is zenéltünk együtt, de ez így bevált már jó ideje. Könnyebb szervezni a fellépéseket, és beférünk egy autóba.

A fellépéseitek zöme nyárra összpontosul?

Igen, kivétel Velencei Karnevál, amit februárban, szabadtéren rendeznek meg. Mindig rizikó, hogy milyen idő lesz, és nem mínusz húsz fokban kell-e zenélnünk, de eddig mindig szerencsénk volt. 

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár

  • Meghalt Ormos Mária
    Meghalt Ormos Mária
  • Fenyővásár jótékony céllal - a szociális és gyermekvédelmi intézményeket segítik
    Fenyővásár jótékony céllal - a szociális és gyermekvédelmi intézményeket segítik
  • Tizenöt új kerékpár talált gazdára – sikeres volt a triatlonosok akciója
    Tizenöt új kerékpár talált gazdára – sikeres volt a triatlonosok akciója
  • HÍRADÓ 1-kor 2019. december 9.
    HÍRADÓ 1-kor 2019. december 9.
  • Meng Hsziang, Meng Jüan - nevet kaptak a berlini óriáspandabocsok
    Meng Hsziang, Meng Jüan - nevet kaptak a berlini óriáspandabocsok
  • Ünnepek - Teltház lesz karácsonykor a szállodákban
    Ünnepek - Teltház lesz karácsonykor a szállodákban
  • Angyalváró foglalkozás - iskolanyitogató a Széna téri suliban
    Angyalváró foglalkozás - iskolanyitogató a Széna téri suliban
  • Eredményesek a szűrővizsgálatok - javult a magyarok egészségi állapota
    Eredményesek a szűrővizsgálatok - javult a magyarok egészségi állapota
  • Kiürítések - újabb bombariadók voltak Moszkvában
    Kiürítések - újabb bombariadók voltak Moszkvában
  • Elektronikus nyomkövetés - változás jön a Magyar Postánál
    Elektronikus nyomkövetés - változás jön a Magyar Postánál
  • Vulkánkitörés - halálos áldozatok is vannak Új-Zélandon
    Vulkánkitörés - halálos áldozatok is vannak Új-Zélandon
  • Sokan segítettek - két inkubátort is vesznek
    Sokan segítettek - két inkubátort is vesznek
  • Globális lassulás - készül az újabb gazdaságvédelmi akcióterv
    Globális lassulás - készül az újabb gazdaságvédelmi akcióterv