Azt hiszem, megvan a gyerekek új kedvence - Jetikölyök kritika
Azt hiszem, megvan a gyerekek új kedvence - Jetikölyök kritika
Azt hiszem, megvan a gyerekek új kedvence - Jetikölyök kritikaKülcsín
A méltán híres és a nevüket már-már garanciaként lobogtató DreamWorks Animation ismételten kitett magáért, és a stúdió fennállása óta nem először olyan produkciót hozott tető alá, amelyre jó pár héttel a bemutató után is elégedetten fognak csettinteni a népek, azaz nem merül a feledés homályába.
Pedig valljuk be, manapság egyre több alkotás kerül vakvágányra, ugyanis a futószalagon való gyártás legnagyobb átka, hogy egyszerűen nem készülnek olyan animációs filmek (de amúgy nem gyerekeknek szánt mozik sem), amelyek minőséget képviselnek, és később is emlékezni fognak jeleneteikre és karaktereikre a nézők. Nos, a DreamWorksnek ez többé kevésbé bejött, így bármilyen alkotással is rukkolnak elő, az szinte tuti, hogy üt.
Bár a főként 3D-s animációban utazó stúdiót 1994-ben alapították (az anyavállalattal, a DreamWorks Picturesszel egyetemben, majd 2004-től különálló cégként tevékenykedik), a 2001-ben debütáló Shrekkel robbant be igazán a köztudatba, azóta pedig olyan filmek öregbítették a hírnevét, mint a Madagaszkár, a Túl a sövényen, a Kung Fu Panda vagy az Így neveld a sárkányodat, és a most bemutatott Jetikölyök, amelyet szinte biztos vagyok benne, hogy az évek múlásával is a DreamWorks legütősebb alkotásai között tartanak majd számon.
Sztori
Mivel sokan hallottak már a jeti legendájáról, úgy a film története nem fog sok újdonsággal kecsegtetni: szóval - mielőtt lelepleznék a világ előtt a személyazonosságát - a jeti, alias Everest megszökik fogvatartója, Mr. Burnish Shanghaiban található kísérleti laborjából, hogy rövid úton visszatérjen a Mount Everestre, ahol ismételten családjával szelheti a hófútta hegyek vállalhatatlanul sziklás meredélyeit.
Igen ám, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, beüt a krach, és a nagy menekülősdi közepette Everest véletlenül összeakad kedves városi trióval, Yivel, Jinnel és Penggel, akik a kezdeti megrökönyödés ellenére igencsak megkedvelik a jetit, és megfogadják, hogy hazajuttatják szeretteihez. Persze ehhez Burnish verőlegényeinek is lesz egy-két keresetlen szavuk...
Karakterek
A DreamWorks sikereit nemcsak a kifogástalanul összerakott történeteinek és az impozáns körítésnek, hanem érdekes karaktereinek is köszönhette, akikkel bár könnyű azonosulni, mégsem azok a sablonfigurák, amelyektől legszívesebben sírva rohannék ki a moziból.
Na, a Jetikölyök sem marad ki a buliból, és egytől-egyig olyan szereplőket láthatunk, akik valamilyen formában egyedi ízt adnak az alkotásnak. Kezdjük rögtön a jetivel, Everesttel, akit bár a régi leírások hatalmas, szőrös és ijesztő lényként ábrázolnak, a készítők még véletlenül sem ebbe az irányba mentek el, és olyan kedves kis szőrgolyót varázsoltak a képernyőre, amelyet legszívesebben minden gyerek agyondögönyözne.
Az emberi szereplők sem lógnak ki a sorból, mindenki egyedi, ám a mai társadalomra remekül reflektáló személyiséget kapott: van itt utazó-álmodozó hegedűművész (Yi), kosárlabdamániás humorbomba (Peng), és piperkőc szelfikirály (Jin) is, akik remekül kiegészítik egymást a varázslatos utazás során.
Összegzés
Sok idő után először (természetesen az animációs filmek közül) a Jetikölyöknél éreztem azt, hogy olyan mozit kaptam, amely tokkal-vonóval egyben van és nincs egyetlen olyan szegmense sem, amely gyenge lenne, vagy amelyet túltoltak volna. A DreamWorks Animation az egyensúly megalkotásában mindig is az élen járt, és ezúttal is olyan alkotással örvendeztették meg a kicsiket (na, meg a gyereklelkű felnőtteket), amely megnézése után joggal várhatják, hogy bejelentsék a folytatást.
De mi a siker receptje? Ez esetben a legendás lény, akit olyan jópofán alkottak meg, hogy már az első pillanattól mosolyt csalt az arcokra. Aztán ott van a részletekig menően megálmodott színvilág is, amely DreamWorks mércével is bámulatosra sikeredett: tökéletesen vegyíti az ősi ázsiai motívumokat a modern világ jellegzetességeivel.
Ezen kívül a Jetikölyök karakterei is humoruknál vannak, és olyan párbeszédeket hoznak össze, amelyeket nemcsak a fiataloknak, de az idősebbeknek is kellőképpen szórakoztató. Aztán kapunk még kalandfilmekre jellemző jeleneteket, karakterfejlődést és mondanivalót is, amely szinte garantáltan elgondolkodtatja a kicsiket és nagyok egyaránt.
Nekem nagyon is bejött a Jetikölyök, minden pillanatát elcsíptem, különösen azt, hogy nem kellett semmit túlagyalnom, csak élveztem az elém táruló látványt, amely úgy magába szippantott, hogy még a kukoricát is elfelejtettem megenni.
