A legjobb, egyben a legfeleslegesebb Terminátor-folytatás - Terminátor: Sötét végzet kritika
A legjobb, egyben a legfeleslegesebb Terminátor-folytatás - Terminátor: Sötét végzet kritika
A legjobb, egyben a legfeleslegesebb Terminátor-folytatás - Terminátor: Sötét végzet kritikaKülcsín
1984-ben mutatták be a James Cameron által levezényelt Terminátor - A halálosztót, és a népek oda voltak meg vissza a látottaktól: akkoriban igencsak újdonságnak számítottak a kiborgok, a látványról, meg az egész összképről pedig még mai szemmel is ódákat lehetne zengeni. Nyilván én csak jóval később tapasztalhattam meg a Terminátor-hatást, de sanszos, hogy hasonló érzéseket váltott ki a premieren ücsörgőkből, mint belőlem, amikor először rápillantottam az élő szövetre a fémvázon.
Hét évvel később érkezett is a folytatás (látod Hollywood, futószalagon való gyártás nélkül is össze lehet pakolni egy sikeres szériát), a Terminátor 2. - Az ítélet napja, amelyet mind a mai napig az egyik kedvenc retrómozimként tartok számon. A terminátor második eljövetele a rajongókat is meggyőzte, azóta pedig úgy tekintünk az első két Terminátorra, mint a filmes történelem szerves részére.
Simán meg kellett volna hagyni őket ebben a kiváltságos állapotban, ehelyett olyan szörnyűségekkel csorbították a sorozat hírnevét, mint a Terminátor 3. - A gépek lázadása, a Terminátor: Megváltás, és a Terminátor: Genisys. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor valami - bármennyire is próbálkozol - nem működik. Ilyenkor minden büszkeségeteket lenyelve elengeditek a témát, és helyette olyan folytatáson töritek a fejeteket, amely aztán jövedelmezően hathat az életetekre. Na, a Terminátor-filmek esetében nagyon úgy néz ki, hogy nem tanulnak a filmgyár szakemberei, és ugyanazt a pirulát próbálják lenyomni a torkunkon immáron tizenhat (!!!) éve.
Jelen alkotásunkat ezúttal Terminátor: Sötét végzet néven fut, és az előzetesek alapján semmivel nem ígérkezik jobb filmnek, mint utóbbi évek borzadályai - még úgy sem, hogy James Cameron (ezúttal producerként és íróként) ismételten részt vett a produkcióban.
Sztori
A Sötét végzet történetvezetése a Hollywoodban manapság igencsak vonzó trendet követi: egy huszárvágással semmissé tették az első két Terminátor-film után látottakat, és az új mozik jó pár évvel a második epizód cselekményei után veszik fel a fonalat.
Az emberiség nem tanult a hibáiból, így ismételten a sokat emlegetett ítélet napja kerül a fókuszba, ám hogy időben meggátolják az ellenállás megalakulását, sokak meglepetésére (nem) egy terminátort (Gabriel Luna) küldtek vissza a jövőből, hogy lekapcsolja a jövőjéről semmit sem sejtő Danit (Natalia Reyes), aki kulcsszerepet vállal majd a gépek elleni háborúban.
Hogy ne legyen túl egyszerű az emberiség elpusztítására felesküdött robot dolga, a jófiúk Dani védelmére egy Grace (Mackenzie Davis) nevű szuperkatonát küldenek, aki olyat neves arcok vezetnek be a testőrködés rejtelmeibe, mint a legendás Sarah Connor (Linda Hamilton), és az örökifjú T800-as gépezet (Arnold Schwarzenegger), akit ismerünk már, mint a rossz pénzt. Mit mondjak? Igencsak jók az esélyei a fiatal lánynak, bár az más kérdés, hogy a sztori egy az egyben a Terminátor 2. - Az ítélet napjára hajaz.
Karakterek
A Terminátor: Sötét végzet karaktereiről - nagy meglepetésemre - csupa jót tudok mondani: Linda Hamilton ismételten Sarah Connor bőrébe bújt, és a legendás figurához méltóan ezúttal is kőkeményen odamondogatós produkciót tette bele a közösbe. Nem beszélve arról, hogy olyan elánnal aprította az ellent, mintha Az ítélet napja óta erre a szerepre gyúrt volna.
A mozi abszolút fénypontja viszont az a Mackenzie Davis, akin látszik, minden tudását beleadja, hogy tökéletesen keltse életre a rá írt - kissé sablonos - karaktert, ennek köszönhetően pedig a film legjobb jelenetei is abszolút hozzá köthetően. Rajta kívül meg kell említenem Natalia Reyest, aki szintén ügyesen birkózott meg a rá szabott feladattal, Gabriel Lunát, akinél a jelen színészi felhozatalból tökéletesebb terminátort elképzelni sem tudnék, és az öreg Arnold Schwarzeneggert, akinek minden momentuma aranyat ért.
Összegzés
Nos, a Terminátor: Sötét végzet annak ellenére, hogy semmit nem vártam a filmtől, meglepően jól szuperált. Ám a végefőcím után sajnos ugyanaz az érzésem támadt, mint a Star Wars: Az ébredő Erő után: minden rendben van, de az eredeti koncepció tálalása modernizált változatban igencsak kevés lesz, hogy meggyőzze a nézőket. És akkor még finoman fogalmaztam.
Nem azzal van a baj, ha egy (ez esetben két) aranyba foglalt mozihoz folytatást gyártanak, sokkal inkább azzal, hogy miközben ezt teszik, hülyének nézik a rajongókat.
Hogy miért? Visszahozzák az eredeti filmekből megismert hősöket (Sarah Connor, T800), plusz a történet is erősen hajaz az 1991-ben látottakra, és ezt még az üdítően produkáló új arcok, a pofásan megkoreografált és pörgős akciójelenetek, illetve az a CGI-orgia sem fedi el, amely egy idő után inkább idegesítőnek, mintsem látványosnak hatott.
Ezektől független a Terminátor: Sötét végzet a legjobb folytatás Az ítélet napja után, így a rajongók mindenképpen adjanak neki egy esélyt, ha pedig csak lájtos és igényesen megkomponált vadulásra vágynátok a karácsonyi dömping előtt, akkor az új Terminátor a ti filmetek lesz. Nem mondom, hogy nem fogtok csalódni, de azért bőven akad pozitívum is, ám a visszajelzések alapján remélem, hogy végre eltemetik a híresen hírhedt kiborgokat Arnoldostól mindenestől.
