Az aszfalt királyai kritika: a Ford és a Ferrari a mozivásznakat is meghódították
Az aszfalt királyai kritika: a Ford és a Ferrari a mozivásznakat is meghódították
Az aszfalt királyai kritika: a Ford és a Ferrari a mozivásznakat is meghódítottákKülcsín
Azon túl, ahogy egy átlag kissrác rajonghat az autókért, mindig is kiemelt figyelmet szenteltem a versenyzős alkotásoknak. Az első konkrét találkozásomkor nem lehet több pár évesnél, ekkor pillantottam meg a Cartoon Networkön a Flúgos futamot, amely láttán rögtön a játékjárgányaim után nyúltam, és napokat töltöttem el azzal, hogy leutánozzam az őrült futamot.
Aztán természetesen a Forma-1-gyel is sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítanom, így hétről-hétre ott gubbasztottam a televízió előtt, és azon izgultam, hogy mikor lengetik meg a kockás zászlót a nagy, piros autóknak. Innentől kezdve aztán nem volt megállás, és amint megláttam, hogy olyan filmmel húzzák el a mézesmadzagot a reklámok, amelyben autóverseny is, azt egyszerűen látnom kellett.
Így az évek során olyan pofás alkotásokkal találkoztam, mint a Felpörgetve, a Mint a villám, a Senna, a Hajsza a győzelemért, és természetesen a Halálos iramban-mozik, amelyek új szintre emelték a kocsik világát.
És hát ebbe a kategóriába sorolható Az aszfalt királyai is, amely már trailerekben is megmutatta, hogy nem hétköznapi film lesz. A főszerepekre sikerült megnyerni Matt Damont és Christian Bale-t is, akik már számos alkalommal bizonyították, hogy remek színészek, a rendezői székbe pedig az a James Mangold csücsült, aki olyan mozikat hozott tető alá, mint a Copland, A nyughatatlan és a Logan, így már előzetesen is sejteni lehetett, hogy a Ford és a Ferrari csörtéjéről szóló mozi hatalmas siker lesz.
Sztori
A történet - ahogy már kitalálhattátok - két neves autómárka, a Ford és a Ferrari történelmi rivalizásáról szól: a Ford a kényelmes autógyártás után a motorsport világában is megvetné a lábát, és hogy nevet szerezzenek maguknak, azt tűzték ki célul, hogy lenyomják ősellenségüket, a Ferrarit, amely vállalat nem mellesleg egyeduralkodó a legendás Le Mans-i versenypályán.
Ekkor kerül a képbe a ominózus futam egyetlen amerikai győztese, Carroll Shelby (Matt Damon), és tesztpilótája, az angol származású Ken Miles (Christian Bale), akik fejlesztéseiknek és eredményeiknek köszönhetően gyorsan elnyerik a fejesek (köztük ifjabb Henry Ford) tetszését, és rövid időn belül a frontvonalban találják magukat, azaz rajthoz állítják frissen összetákolt járgányukat az 1966-os huszonnégy órás Le Mans-i derbin. A többi történelem...
Karakterek
Szinte biztos vagyok benne, hogy Az aszfalt királyai nem szólt volna ekkorát, ha színészei nem próbálták volna egymást lejátszani a vászonról. Mert, hogy ez tényleg ez történt.
Kezdjük rögtön a két főszereplővel, Matt Damonnal és Christian Bale-el, akik külön-külön is vérprofi játékkal rukkoltak elő (Shelby a simulékonysággal, Miles pedig szókimondással operál), ám akkor éltek igazán, amikor közösen kellett kiagyalniuk valamit. Hogy az most éppen egy újabb alkatrész beszerelése, a Ford tesztelése, vagy a fejesek előtti magyarázkodás, az teljesen mindegy, ugyanis tökéletesen kiegészítik egymást.
Rajtuk kívül meg kell említenem Tracy Letts Henry Fordját is, aki jeleneteiben simán viszi a show-t, és a többi góré, Jon Bernthal és Josh Lucas is jóval többnek érződik, mint egyszerű mellékszereplő. Ja igen, aki még igencsak elnyerte a tetszésem, az Ken Miles felesége, Mollie Miles (akit a leírhatatlan és kiejthetetlen nevű Caitriona Balfe keltett életre) volt, aki a legnehezebb pillanatokban lehelt életet férje megtépázott önbecsülésébe.
Összegzés
Na, hát mondanom sem kell, hogy Az aszfalt királyai kőkeményet odatette magát, és a Hajsza a győzelemért után végre olyan autóversenyzős mozit láthattam, amely minden egyes apró részlete tökéletesre sikeredett. Az elejétől a végéig érződik a minőség, egészen pontosan olyan műgonddal alkották meg a filmet, mint a Le Mans-i rajtrácsra felállított járgányokat.
A Ford és a Ferrari rivalizálásának feldolgozása hibátlan választás volt, a kivitelezés pedig több, mint pazar: kezdve a színészek játékától (Shelby és Miles párbeszédei élményszámba mennek) a történetvezetésen át egészen az autóversenyekig (a kamerakezelés és CGI szintén kifogástalan) minden a helyén van, így olyan produktumot kaptam, amelyre garantáltan sokáig emlékezni fogok majd.
Persze azt is meg kell említenem, hogy azon túl nincs egyetlen felesleges másodperc sem a moziban, Az aszfalt királyai nem találja fel a spanyol viaszt: ezerszer látott alapanyagból dolgozik (mind karakterek, mind konfliktusok terén), ám pont ezzel a húzással emelkedik ki az autóversenyes produkciók (meg úgy a filmek) világából, és olyan profizmussal hozza le a futamot, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Azt is megmerem kockáztatni, hogy Ford és a Ferrari küzdelméről készült alkotás az év legnagyobb meglepetése lett, és én csak drukkolni tudok, hogy Hollywood is meghallgassa végre azt a bölcs mondást: a kevesebb, néha több.
Tehát amint lesz időtök, irány a mozi, ugyanis Az aszfalt királyait egyszerűen nem lehet kihagyni!
