4 évnél régebbi cikk

Mire figyeljünk teakészítéskor?
Fehérvár Médiacentrum fotója
pxhere.com
Mire figyeljünk teakészítéskor?

A teázási „szezon” ősszel kezdődik, és egészen tavaszig tart. Az egyre hűvösebb idő miatt átfázva mindig jól esik a kezünkbe fogni egy csésze forró teát, élvezni zamatát, s jótékony hatásait. Ha pedig lebetegszünk, akkor különösen fontos szerepet kap(hat) ez az aromás ital a gyógyításban. Mire figyeljünk a teakészítéskor? Ennek jártunk utána.

„Az őszi időszak különösen felértékelődik a teákat kedvelők körében, ugyanis ilyenkor kiváló alkalom nyílik arra, hogy egy finom, forró, gőzölgő teával a kezünket melengetve és a páráját kellemesen belélegezve nézzük az ablakon keresztül, ahogy szépen lassan őszbe fordul az idő. Kiváltképp hasznos egy ilyen teázás, ha esetleg még nem készültünk fel fejben a hűvösebb őszi reggelekre, szelesebb időre és sikerül meghűlnünk. Ilyenkor sokat tud segíteni, ha egy jó gyógyteával tudjuk kezdeni a napunkat.” – állapította meg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark gyógynövényes kertjében az ott dolgozó Kardos Tamás, amikor a teakészítésről beszélgettünk egy teakóstoló során.

Majd kifejtette, hogy a különböző növényi részekből készült tea - legyen az forrázat vagy főzet - alapvetően számos hatóanyagot tartalmaz. Ezek között vannak olyan reagens anyagok is, amelyek bizonyos anyagokkal olyan reakcióba léphetnek, amelyek számunkra káros anyagokat választanak ki, avagy megváltoztatják, esetleg hatástalanítják a teánkat. Ilyenek lehetnek többek között a cseranyagok, polifenolok.

Éppen ezért fontos, hogy a teakészítéskor – és fogyasztáskor – kerüljük az alumínium eszközök, edények használatát, de a réz és a vas is több esetben reakcióba lép a különböző hatóanyagokkal.

A legjobb, ha úgynevezett inert anyagú edényeket használunk, amelyekből tudomásunk szerint nem tudnak kilépni ionok, esetleg oldható összetevők. Ilyenek az üveg, a porcelán, magas hőfokon kiégetett kerámia. Ha mindenképpen szeretnénk fém edényt, eszközt használni, akkor jó választás az inox is, amely szintén nem mutat reakciót a növényi hatóanyagokkal, s emellett még jól is tisztítható.

 „A tea elkészítésével kapcsolatban a legtöbbször azt halljuk, hogy tíz perces áztatási idő javasolt, de ez nem egy általános és mindenre érvényes szabály. Attól függ, hogy mely növényi anyagról van szó.” – hívta fel a figyelmet egy lényeges kérdésre Tamás, majd példaként említette a napjainkban széles körben kedvelt zöld teát (Camellia sinensis), ahol az áztatási idő három perc. Ezt követően már kellemetlenül csersavassá válik a forrázatunk.

Kifejtette, hogy mindenkinek ajánlott figyelembe vennie a teafüvek csomagolásán feltüntetett áztatási időt, mert a túláztatás során számos esetben feleslegesen sok cseranyag, vagy egyéb összetevő oldódik ki, amely az érzékeny gyomrúaknál kellemetlenségeket okozhat. Emellett a megadott áztatási idő azért is fontos, mert alapvetően annyi idő alatt jutunk ahhoz az ideális hatóanyag komplexhez, amit a javunkra szeretnénk felhasználni.

Az, hogy mi legyen a teafű és a víz aránya, attól függ, hogy milyen növényi részt szeretnénk beáztatni. Emellett az is lényeges tényező, hogy milyen célra akarjuk a teát felhasználni - és ehhez milyen töménységű anyagot szeretnénk készíteni.

Azt fontos tudni, hogy teát készíthetünk friss növényi részekből is, ilyenkor azonban 3-4-szer annyi forrázandó anyagot kell használunk, mint a szárított változatból.

A víz mennyiségével kapcsolatban a legtöbbször az „egy csészét” javasolják a szakértők, ami 3 dl körüli mennyiséget jelent. Ez azonban szintén attól függ, hogy milyen célra, milyen anyagot, milyen töménységben akarunk alkalmazni.

A teakészítésnél nagyon fontos, hogy jó minőségű növényi anyagokat használjunk. Ezek származhatnak a jó minőséget garantáló, komoly szakértelemmel bíró forgalmazóktól, de ha rendelkezünk a szüksége szakismeretekkel (növényismeret, gyűjtési-, termesztési ismeretek), akkor hozzá nyúlhatunk a saját gyűjtésű növényeinkhez is.

Arra bíztatok mindenkit, hogy ha van egy talpalatnyi helye, próbálja meg a kedvenc növényei termesztését. Egyrészt jóleső érzés a saját kezünk munkája nyomán termett növény elfogyasztása, másrészt így biztosak lehetünk a vegyszermentességben is.” – üzeni az olvasóknak Tamás – „Nagyon fontos, hogy ne vásároljunk, vagy gyűjtsünk szennyezett vagy szennyezés gyanús helyről gyógynövényeket. Az ilyen helyről származó, látszólag egészséges növény gyakran különböző méreganyagokat is hordozhat. Gondolok itt a talajszennyezésre, légszennyezettségre, műtrágyák használatára, hormonszennyezésre, különböző növényvédő- és gyomirtó szerek használatára.”

A teákat az őszi időszakban főként megfázásos problémáknál használhatjuk gyógyítási céllal. Számos kiváló teakeverék kapható az „őszi-téli problémákra”. Igen, nem elírás a „teakeverék” kifejezés! - A pergamoni Galénosz munkássága után közel kétezer éve tudjuk, hogy a teakeverékek magasabb hatásfokot tudnak elérni egy adott betegség gyógyításában, mint egy-egy teafű önmagában.

Természetesen alkalmazhatunk úgynevezett monoteákat (egy alapanyagból készülő tea) is, amelyek fogyasztásával már sokkal többet tettünk az egészségünkért, segítve a szervezetünk öngyógyító folyamatait, vagy pedig gyakran előfordul, hogy egy-egy célzott kúra kifejezetten ezt írja elő. A megfázásos problémák esetében többek között olyan széles körben ismert növények is sikerrel alkalmazhatóak, mint például a kerti izsóp (Hyssopus officinalis), az orvosi zsálya (Salvia officinalis), a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris).  

Kiemelném, hogy egy adott betegség gyógyítására nem elég csak egy tea, vagy teakeverék fogyasztása!” – mondta a szakértő – „Ha önpusztító életmódot folytatunk, vagy nem szüntetünk meg egy olyan körülményt, amely beteggé tesz (egészségtelen életkörülmények, stressz forrása, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány…), akkor csupán a tea fogyasztásával nem oldjuk meg a problémát. Azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy ezen anyagok bevitelével mindig a szervezetünket támogatjuk az egészségért folytatott harcában.”

Tamás kedvenc teái közé tartozik a kerti izsóp (Hyssopus officinalis), a nagycsalán (Urtica dioica) és az orvosi zsálya (Salvia officinalis), a hibiszkusz csészelevele (Hibisci sabdariffae flos), de a levendula (Lavandula officinalis) mellett a fekete bodza virágzata (Sambucus nigra flos) és a citromfű (Melissa officinalis) is. Szükség szerint szokott magának teákat keverni. Hozzávetőleg 60 féle növény közül válogat ilyenkor.

Megfázásos tüneteknél általában napi 2-3 csészével ajánlott teát inni, amivel kellő mennyiségű hatóanyagot vihetünk be a szervezetünkbe anélkül, hogy nagyon megterhelnénk azt.” – zárta beszélgetésünket a szakember – „Nagyon fontos, hogy ha terápiaszerűen alkalmazunk gyógynövényeket, mindig tartsuk be a megadott időtartamot, amit javaslatként kapunk. Ez ezért fontos, mert a szervezetünknek szüksége van arra, hogy a terápia során nagyobb mértékben bevitt anyagokat feldolgozza, adott esetben kiürítse a felesleget és utána egy pihenő fázist tudjon megvalósítani.”

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek