Vízkereszt vagy amit akartok - avagy meddig tartsuk meg a karácsonyfát
Vízkereszt vagy amit akartok - avagy meddig tartsuk meg a karácsonyfát
Vízkereszt vagy amit akartok - avagy meddig tartsuk meg a karácsonyfátHagyományosan január 6-án, Vízkereszt napján veszünk búcsút a csillogó díszekkel felékesített fenyőtől és fordítjuk figyelmünket a tél következő ünnepi időszaka, a farsang hetei felé.
Eddigre telik le ugyanis karácsony tizenkét napja (igen, igen, nem csak december 25-én és 26-án van ám karácsony!), ahogyan azt az ismert mondóka is bizonyítja, vagy angol megfelelőjeként ez a dal:
Szóval letelt a tizenkét nap is, véget értek a bejgli és töltött káposzta falós családi összejövetelek, a szaloncukorral és mézeskaláccsal fűszerezett karácsonyi filmnézős esték. De mi van, ha ezután sem akarjuk még elengedni a hangulatot? Ha úgy érezzük, legszívesebben visszatekernénk a naptárat december elejére, hogy újra kezdjük a várakozás meghitt heteit, a az adventi gyertyagyújtásokkal, sütögetéssel, mikuláscsalogatással és apró ajándékok csempészésével az adventi naptár zsákocskáiba, a forralt borozást a kivilágított belváros vásári bódéi között.
Mi lenne, ha még néhány hétig nem szűnne a varázs, ha a gyerekek még a fa alatt játszhatnának a karácsonyra kapott játékaikkal, és esténként a színes fények lebegő félhomályában társasjátékozna a család? Hátha közben még a hó is esik kicsit. Mert nincs annál bosszantóbb, mint ha egész téli szünetben nem hullott egy szem hó sem, majd a karácsonyfa leszedése és kidobása után látványos havazás kezdődik. Na igen, akkor már lecsúsztunk arról, hogy forró kakaós bögrével a kezünkben, a karácsonyi fények körítésében bámuljuk az ablakon keresztül a hulló pelyheket.
De az ünnep nem a naptárban van ám, hanem a szívünkben! Szóval, ha úgy tetszik, maradjon csak az a fa, akár március 15-ig. Vagy amíg jól esik. (A hó is, meg a lélekmelengetés is.)
