Partly cloudy6 °C
2020. március 31. kedd Árpád
Menü

Sonic, a sündisznó (Sonic the Hedgehog) kritika: Jim Carrey az egyik legjobb videójáték-adaptációval hódítja meg a mozivásznat

Sonic, a sündisznó (Sonic the Hedgehog) kritika: Jim Carrey az egyik legjobb videójáték-adaptációval hódítja meg a mozivásznat
Sonic az alapos ráncfelvarrás után teljes pompájában várja a moziba a rajongókat (Fotó: Paramount Pictures)

A 2018-as Tomb Raider sikerei után újabb videójáték-adaptáció került terítékre Hollywoodban, mégpedig kékes bundában feszítő, villámgyors figura formájában, akit a világ csak Sonic, a sündisznóként ismer. Az izgő-mozgó karakter 1991-es indulása után gyorsan meghódította a szíveket, manapság pedig sok más címhez hasonlóan másodvirágzást éli - így kerülhetett ő is szélesvászonra. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Sonic, a sündisznó! (Spoilermetes kritikánk következik.)

Külcsín

A videójátékok mozgóképes feldolgozása, amióta tudom az eszem, mindig is borzasztóan nehéz filmes műfaj volt, ugyanis a készítők szinte minden esetben akkora buktát produkáltak, hogy manapság a rajongók már eleve temetnek minden újabb címet (legyen az bármi), amelyet szélesvászonra terveznek átültetni.

Egyszerűen egész estés mozival képtelenség visszaadni mindazt a több órányi élményt, amelyet a gamerek a videójátékok során átélnek, nem beszélve arról, míg a monitor előtt hosszú órákon át ücsörögve egyfajta kapcsolatot alakítasz ki az irányított főhőssel (hiszen a legtöbb esetben az életben maradása a cél), addig ugyanaz a figura alig másfél órás nézelődés után szinte biztos vagyok benne, hogy nem vált ki komolyabb érzelmeket - hát ha még mindent is bele akarnak zsúfolni egy darab filmbe, hogy a rajongóknak kedveskedjenek.

Egyszerűen nem vagy nehezen passzol a videójátékos és a mozis platform.

Persze akadtak olyan próbálkozások is, amelyek pozitív irányba terelték a zsánert, de összességében több volt a botrányos, mint korrekt alkotás: a jobbak között meg kell említenem az Angelina Jolie-s Tomb Raidereket (bár mai szemmel visszanézve azok sem a legtutibbak), a 2016-os Warcraftot, meg a nagy kedvenc Assassin's Creedből kreált mozis tákolmányt, a Tomb Raider rebootját és a tavalyi Pokémon - Pikachu, a detektívet.

A videójáték-adaptációk sikereit fellángolásait látva és az 1991-ben debütált platformer, a Sonic másodvirágzásának köszönhetően azt a mesteri tervet agyalták ki a Segánál, hogy a kis sündisznót is a moziba küldik, hogy meghódítsa a klasszikus game után vágyakozó rajongók szívét. Persze egyáltalán nem úgy indult be a szekér, ahogy azt a készítők eltervezték...

 

Sztori

Sonic, a kék sündisznó alig született meg, kénytelen elhagyni szülőbolygóját, ugyanis az életére törő helyi rosszarcok még gonoszabb célokra akarják felhasználni szuperképességét, amely abban merül ki, hogy másodpercek tört része alatt képes eljutni egyik pontból a másikba.

Hogy mentse életét, védelmezője, Hosszúkarom a Földre száműzi, ahol aztán Sonic Green Hill városában (khm, Green Hill Zone, khm, az első Sonic-játék első pályája) megbújva jó pár évig nem hallat magáról. 

Aztán egy baleset következtében (konkrétan áramkimaradást okoz) lelepleződik, a kormány pedig azonnal a nyomába ered: nem mást küldenek a nyakába, mint a híresen hírhedt, őrült tudóst, Dr. Robotnikot (Jim Carrey), aki mindent bevet, hogy megkaparintsa a hiperaktív sündisznót.

Persze Sonicnak menekülés közben egy helyi cimborája is akar, a kisvároska seriffjének, Tom Wachowskinak (James Marsden) az oltalma alá kerül, aki a kezdeti megrökönyödés után segít neki, hogy összegyűjtse legendás aranykarikáik és megszökjön az ördögi Robotnik masinái elől.

 

Karakterek

Mielőtt rátérnék Jim Carreyre (ugyanis ő kelti életre a legfontosabb és az egyetlen értékelhető hús-vér figurát a filmben), kicsit elmélkedek a Sonic első előzeteseben látott borzadályról.

Na, szóval az történt, hogy 2019-ben bejelentették a Sonic élőszereplős változatát, majd annak rendje és módja szerint meg is érkezett hozzá az első kedvcsináló, amelynek már az első képkockái kicsapták a biztosítékot a rajongóknál. Egyszerűen olyan indokolatlanul idióta Sonicot álmodtak meg az animátorok, hogy még nézni is fájt. Túlságosan emberire sikeredett, és csak nyomokban hasonlított az eredeti figurára.

Hirtelen az egész világ erről kezdett beszélni, aztán láss csodát: a készítők, jelezvén, hogy mennyire is törődnek a visszajelzésekkel (vagy félve attól, hogy a népek nem nézik meg a filmet), gyorsan előrukkoltak egy olyan Sonickal, amely már kiköpött más volt a videójátékokból megismert népszerű szereplőnek.

Ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy vajon ez véletlen volt, vagy sokkal inkább egy tudatos médiahack? Egyszerűen nem létezik, hogy ne jutott volna legalább egy ember eszébe az, hogy ne variáljanak Sonic kinézetén, mert annak csúnya vége lehet.

Nyilván a kék sündisznónak nincs szüksége ekkora médiafelhajtásra, ugyanis a brand önmagában is éppen elég híres, de mi van, ha az okos marketingesek még nagyobb hisztit akartak generálni? Ki tudja, innentől rátok bízom.

Persze Sonicon kívül Jim Carrey is igencsak vonzó tényező lehet, erre pedig jó pár lapáttal rátesz élményszámba menő játéka is, ugyanis szerintem az alkotók legnagyobb húzása egyértelműen a gumiarcú színész leszerződtetése volt. Minden egyes megmozdulásán látszik, hogy mennyire élvezi a szerepet, szinte kisujjból hozza az elmebeteg, ám annál szórakoztatóbb tudóst, akinek egyetlen hibája, hogy túl keveset szerepel a filmben.

 

Összegzés

Bár nagy rajongója vagyok a Sonic főszereplésével készült videójátekoknak, nem voltak nagy elvárásaim a mozival kapcsolatban. Megnéztem az első előzetest, kiakadtam, majd megnyugodtam, aztán vártam is, meg nem is, ám amikor megpillantottam a kis kékséget, valami leírhatatlan boldogság kerített a hatalmába. Örültem neki és kész!

Aztán telt-múlt az idő és azon agyaltam, hogy hatalmas bajban leszek, ugyanis egyszerűen nem találtam egy olyan hibát sem, amely olyannyira súlyos lett volna, hogy felrójam a készítőknek. Nem azt mondom, hogy a Sonic, a sündisznó tökéletes lett, viszont meglepően egyben van, és ezzel a lájtos kalanddal azt érte el, hogy simán a legjobb videójáték-adaptációk közé sorolom.

Jim Carrey jutalomjátékát élmény nézni, az animációk és a poénok is többé-kevésbé rendben vannak. A gyerekek biztos vagyok benne, hogy imádni fogják, a nosztalgiára éhező felnőtteknek meg egyszerűen kihagyhatatlan. Ha a Sonic, a sündisznó a pénztáraknál is szépen muzsikál (amire nagy esélyt látok), akkor sanszos, hogy érkezik a folytatás - legalábbis a végefőcím utáni jelenet ezt sugallja. Szóval eszeveszett száguldozásra fel!

10/7 - Nem váltja meg a világot, de a Sonic, a sündisznó igencsak korrekt és szórakoztató videójáték-adaptáció lett

(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár

  • HÍRADÓ 1-kor 2020. március 31.
    HÍRADÓ 1-kor 2020. március 31.
  • Ígéretesnek bizonyultak az őssejtkezelések a Covid-19-tüdőgyulladás kezelésében
    Ígéretesnek bizonyultak az őssejtkezelések a Covid-19-tüdőgyulladás kezelésében
  • Változik az ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban
    Változik az ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban
  • Védőfelszereléseket kapnak a székesfehérvári háziorvosok
    Védőfelszereléseket kapnak a székesfehérvári háziorvosok
  • Nyolcmillió dollár gyűlt össze a világsztárok hétvégi internetes koncertjén
    Nyolcmillió dollár gyűlt össze a világsztárok hétvégi internetes koncertjén
  • Nyolcvankét kórházba szállították ki a Kínából érkezett egyéni védőeszközöket
    Nyolcvankét kórházba szállították ki a Kínából érkezett egyéni védőeszközöket
  • Így alakul 2020-ban az óvodai és iskolai beiratkozás
    Így alakul 2020-ban az óvodai és iskolai beiratkozás
  • Jelentősen csökkent a légszennyezettség
    Jelentősen csökkent a légszennyezettség
  • Minél több cukorbeteg maradjon otthon és folytassa a kezelést
    Minél több cukorbeteg maradjon otthon és folytassa a kezelést