Barna, Béla és a város: fehérvári kacsamesék egy kutya világból a Csónakázó-tónálBarna, Béla és a város: fehérvári kacsamesék egy kutya világból a Csónakázó-tónál
„Én, Pápai Béla, térdig érő foxikeverék, esküszöm az atyakutyaúristenre, hogy mindent megugatok, megkergetek, de legalább unottan szemügyre veszek, ami valaha az utamba kerül, vagy én az övébe. A száraz kutyatápos nejlonzacskó engem úgy segéljen!”
Valami ehhez hasonló esküt minden lakótelepi kutya letesz magában, amikor beköltözik a társasház tetszőleges emeletére. Aztán az idő múlásával a harciasságból visszavesznek, a házőrzőből hű társsá, majd pedig a kanapé szerves részévé szelídülnek. Ebből a metropolita életmódból néha még egy jó kis városi vadászat sem tudja kibillenteni őket.
Pápai Barna azért megpróbálta. Kacsavadászatra indultak Bélával, de a képek alapján fotósunk jobban élvezte a tavaszt és a kalandot Székesfehérváron, mint az, akinek elvileg ez a vérében van.
Ugyan a képek magukért beszélnek, de azok alapján, amit látunk, megpróbáltuk elképzelni, hogy mi járhatott a kutya fejében a tókerülő túra alatt.
Kapcsolódó
Elkezdődött a japánkert építése a Csónakázó-tó szigetén
A négy évszakos, tematikus kerttel saját kollégáinak és a fehérváriaknak szeretne Japánhoz kapcsolódó, maradandó emléket adni a Denso a 25 éves jubileuma alkalmából.
