„Ott kell állni a gyermek mögött!” - Beszélgetés a Székesfehérvár Ifjúságáért díjas Fridel Mariannával
„Ott kell állni a gyermek mögött!” - Beszélgetés a Székesfehérvár Ifjúságáért díjas Fridel Mariannával
„Ott kell állni a gyermek mögött!” - Beszélgetés a Székesfehérvár Ifjúságáért díjas Fridel MariannávalEz egy fontos pillanat a pedagógus pályafutásában?
Nagyon örülök, mert egy olyan diákom javasolt erre a díjra, akivel az általános iskolai diákönkormányzati munkánk után is együtt dolgoztunk a Tóparti gimnáziumban. S bár nem ma kezdtem a katedrán, fontosnak tartom, hogy az ember mindig önazonos tudjon maradni, elsősorban ember, függetlenül attól, milyen szerepet kap az életben. Én ezt az elvet követem a pedagógusi, a kollegiális, az osztályfőnöki és a diákönkormányzatot vezető tanári szerepemben is. Ami elsődleges számomra, hogy mindenképpen partnernek tekintem a körülöttem lévőket.
Ön némettanár, de a diákönkormányzati munka koordinálása jószerivel teljes embert kíván. Hogy jut erre ideje?
Érdekes ez a feladat, hiszen először úgy tűnik, hogy a diákönkormányzatot segítő pedagógus dolga a programszervezés és az irányítás, de ez sokkal több annál. Ott kell állni a gyermekek mögött, segíteni nekik a programok megszervezésében és figyelni arra, hogy a további életük szempontjából fontos dolgokat is megtanulják. A legfontosabb, hogy szabad akaratukból választhatnak programokat, és természetes, hogy ebben a legrátermettebb gyermekek vesznek részt. Közben problémamegoldást, konfliktuskezelést, véleménynyilvánítást, etikettet tanulnak, szociális és digitális kompetenciákat sajátítanak el. Általános iskolában többet kellett mögöttük állni, és nagyon nagy segítségemre voltak az osztályfőnökök, a gimnáziumban jóval önállóbbak a fiatalok.
Milyen a diákélet a Tópartiban? Hiszen tudjuk, hogy megvan a kettősség, tekintve, hogy a művészeti szakgimnázium növendékei egy különleges jövőt építenek maguknak, ugyanakkor a Tóparti ott van a legjobb ötven középiskola között az országban.
A művészetisek rendkívül színes foltját adják az életünknek, és bár én nem tanítom őket, de a diákönkormányzati munkában azt tapasztalom, hogy leterheltségük ellenére is nagyon aktívan kiveszik a részüket a közösségi életből. Általában olyan feladatot vállalnak el az iskolai programok során, ami a kreativitásukat veszi igénybe. Rendkívül hangulatos dekorációkat készítenek. Az év végi tutajversenyünkön például a zsűribe vonták be a művészeti osztályosokat a szervezők, ahol kidomborodhatott az esztétikai érzékük.
A díjátadón Cser-Palkovics András polgármester ezekkel a szavakkal köszöntötte önt: „Ma egy olyan pedagógust díjazunk, aki példát mutat, hogyan érdemes a fiatalokat segíteni, támogatni, képviselni, nagyon szeretni és megadni mindazt, amit csak egy felnőtt, csak egy tanár tud megadni saját diákjainak.” A szeretet valóban segít a hétköznapokon?
Ez a legfőbb mozgatórugója egy pedagógus munkájának! A családom és a barátaim mellett a legfontosabb a diákság. A tanítványaim előkelő helyet foglalnak el a szívemben.
A beszélgetés részletei a Fehérvár Televízió műsorában láthatóak:
