Partly cloudy19 °C
2019. október 19. szombat Nándor
Menü

Ajjajj! - Karácsony első hírnökei már megszállták Székesfehérvárt

Ismételten eljött a kedvenc időszakom, amikor még a nyári napsütés is vissza-vissza kacsintgat, és a halloween, na, meg a töklámpások is ott figyelnek a kanyarban, de számos szupermarketben már karácsonyi díszekkel és fákkal töltik fel a megüresedett sorokat. Értem én, hogy alig két és fél hónap múlva beköszönt a szeretet ünnepe, de kicsit nem korai még ezen agyalni? Meglestük, hogy mi a helyzet Székesfehérváron.

Nemsokára itt a karácsony. Nincs már olyan messze, de annyira közel sincs, hogy a gőzölgő diós kalács és a fahéjas finomságok illatának emlékén túl foglalkozzunk vele. Persze még a kanyarban sincsenek az adventi hétvégék és még dermesztő hideggel sem találkoztunk, de a boltok polcaira felkerült, ünnepi hangulatot árasztó kellékek gondoskodnak arról, hogy lassan, de biztosan szövögessük a karácsonyi tennivalók végeláthatatlan sorát. Hú, de jó! Vagy mégsem?

A korábbi karácsonyt üdvözlő cikkeinkből kiderült, hogy vannak olyan üzletek, amelyek már az iskolakezdéssel párhuzamosan megkezdik a karácsonyi holmik árusítását. Ez mind szuperül hangzik (tényleg, hiszen kinek ne dobbanna meg a szíve egy csillogó dísz láttán), de megmondom őszintén, összességében ezzel ki lehet kergetni a világból. Esetleg egy szaloncukor tízóraira? Habár ebben pont látok fantáziát... mindegy is.

A karácsonyt meghallva első körben mindenkinek olyan emlékek ugranak be, amelyeknek köszönhetően agytekervényeik kapásból a következő szeretet ünnepe körül forognak: közös díszítés, majd ajándékozás a családdal, hófödte tájak (amelyekben a vetőkártyák szerint  idén talán lehet részünk), hangulatos zenék, tömött vásárok, különböző fűszerezésű forralt borok, a mindig édesen virító mézeskalácsok, a fagyöngyök végeláthatatlan füzérei (amelyek a téli romantikázás elengedhetetlen kellékei), még több forralt bor és természetesen a karácsonyfák, amelyek hajkurászását már külön művészeti ágba sorolják. Most mondjátok, hogy nem!

Bár a karácsonyról vagy szépet és jót, vagy semmit, azért szerintem az sem mindegy, hogy mikor kezdünk el róla komolyabban fecsegni - az nem számít, ha kollégáitokkal hetente összesúgtok, hogy ennyi meg annyi nap van még hátra a nagy ünnepig. Haha.

Többek között még a halloweenen és az I. Velencei-tavi tökreszálláson (izgin hangzik, mi?) sem vagyunk túl, de már tele van minden pirosan és fehéren csillogó díszekkel, így nem hogy beszélni, de időnk sem volt igazán felfogni, mi is történik. Emlékszem, hogy gyerekkoromban teljesen más volt a szitu: az első hó lehullásáig (amely jobb esetben is csak november végén volt esedékes) eszünkbe sem jutott, hogy a karácsonnyal foglalkozzunk. Persze vártuk meg minden, de nem éreztünk késztetést arra, hogy előbb írjuk meg azt a levelet a Jézuskának, mint kellene. Most meg... jó, hogy nem már a nyaralásról hazaesve akarják ránk tukmálni a fákat. Nyilván túlzok, de értitek.

Nagy szomorúságunkra idén sem derült ki, hogy melyik bolt mutatta ki először a foga fehérjét (lehet, hogy nem voltunk elé gyorsak), de már számos helyen megtalálhatóak az ünnepre jellemző csecsebecsék. Miután megtudták az ismerőseim, hogy miben mesterkedem, szinte egyből kaptam is az infót, miszerint néhány üzletben már indokolatlanul vigyorognak a Mikulások is, így gondoltam megnézem magamnak őket, hogyan áll az a szakáll október derekán.

Hát, a képek magukért beszélnek:

Mondjuk azt el kell ismerjem, így hogy a díszes gömbök között mütyürkéztem és kicsit elmerültem az ünnepi felhozatalban, nekem is megjött a kedvem a karácsonyozáshoz (csak ünnepi nóta hiányzott a háttérből, meg mondjuk egy szakajtónyi hó), de belegondolva még tényleg korai ezen kattogni. 

Persze nem kell agytrösztnek lenni, hogy rájöjjetek a megoldásra: egyrészt arra megy ki a játék, hogy az emberek elkerüljék azt a tömegnyomort, amellyel decemberben az üzletek kecsegtetnek, másrészt, hogy a megnyújtott vásárlási idővel minél több felesleges ketyerét szerezzenek be szentestéig. Igen ám, de a korai vagy elhúzódó készülődéssel pont az igazi karácsonyi hangulatról maradnak le, és így persze, hogy mindenki arról panaszkodik decemberben, mennyire nem szállta meg a szeretet ünnepének szelleme. Egyszerű: esélyt sem adnak neki. Pedig, pedig. Én azt mondom, hogy mindent a maga idejében.

Ettől még gyönyörködni nem bűn:

Szokásainkat megtartva korábbi cikkeink örök klasszikusával zárjuk a karácsonyi elmélkedésünket:

"Egyúttal megragadnánk az alkalmat, hogy minden kedves olvasónknak ezúton és - reményeink szerint - elsőként kívánjunk kellemes ünnepeket!"

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár