Jacob védelmében (Defending Jacob) kritika: mindenkinek látnia kell, meddig megy el egy apa, hogy tisztára mossa fia nevét
Jacob védelmében (Defending Jacob) kritika: mindenkinek látnia kell, meddig megy el egy apa, hogy tisztára mossa fia nevét
Jacob védelmében (Defending Jacob) kritika: mindenkinek látnia kell, meddig megy el egy apa, hogy tisztára mossa fia nevétKülcsín
Azt megfigyeltétek, hogy a nyomozós alkotások zöménél nem tudjuk meg, hogy mi lesz a rosszarcok sorsa? Vagyis nyilván sejtjük, de azt már nem nagyon mutogatják nekünk.
Mivel a legtöbb krimi arra koncentrál, hogy fényt derítsen a történet központi gyilkosságának vagy gyilkosságainak elkövetőjére, ezért általában simán megelégszünk azzal, ha rácsok mögött tudhatjuk a gazfickót.
Igen ám, de mi történik az elkövetővel miután kattan a bilincs? Hogyan kapja meg végül méltó büntetését? Ezekre a kérdésekre számos nyomozós alkotás már nem fektet akkora hangsúlyt, mint mondjuk a gyilkos lelkiállapotának bemutatására, pedig aztán a bírósági tárgyalások is legalább olyan fontosak, mint a nyomok, amik lebuktatják a rosszfiúkat - persze akkor jócskán megnőne a játékidő (így a büdzsé is), ami nem biztos, hogy előnyös a stúdióknak.
Pedig a tárgyalásokban is bőven van fantázia, éppen ezért azokkal az alkotásokkal kaptam meg a teljes krimiélményt, amelyekben megfelelően zárják le a sztorit, nem pedig csak úgy hagyják lógni a levegőben.
Szerencsére az elmúlt években jó pár olyan mozi és sorozat született, ahol nemcsak a nyomozást, hanem az ítélethozatalt is bemutatták: többek között Az igazság ára, A bíró, a Ryan Gosling féle Törés és a Broadchruch (annak is a második évada) is mind olyan alkotás, amelyben komoly szerephez jutnak a tárgyalótermek.
És befutott a William Landay 2012-es, azonos című novellájából adaptált Jacob védelmében is, amelyet bár krimiként harangoztak be, az előzetesek főleg bíróságon játszódó sorozattal kecsegtetnek, ám ne dőljetek be nekik: a Chris Evans főszereplésével készült széria több mint egy nyomozós sztori és több mint a jogászok macska-egér játéka. A Jacob védelmében egy kőkemény dráma, amit mindenkinek látnia kell.
Sztori
Jacob Barber (Jaeden Martell - eredetileg Lieberher) az átlag tizennégy évesek még átlagosabb életét éli: iskolába jár, zenét hallgat, suli után kockul a haverjaival, szabadidejében folyton a telefonját bújja, ha pedig szülei, Andy (Chris Evans) és Laurie (Michelle Dockery) hazaérnek a munkából, akkor boldog családként együtt ütik el a nap hátralévő részét.
Persze minden a feje tetejére áll, amikor kiderül, hogy valaki brutálisan meggyilkolta Jacob egyik osztálytársát, Ben Rifkint (Liam Kilbreth). Az ügy levezénylésével a helyettes államügyészként tevékenykedő Andyt bízzák meg, aki amint megtudja a véres részleteket, egyből felkeresi fiát, hogy beszámoljon a halálhírről és megnyugtassa a kis lelkét.
Igen ám, de Jacob igencsak rezignáltan veszi tudomásul egyik iskolatársa tragédiáját, amely természetesen közeli ismerőseinek is szemet szúr, így a nyomozással párhuzamosan a közösségi médiában megjelenik Jacob egyik barátjának üzenete: miszerint a fiú ölte meg a jobb sorsra hivatott Bent, ráadásul azzal a késsel, amit mindig magánál hord.
Miután Andy értesül a bejegyzésről, átkutatja Jacob szobáját, az említett kés megtalálása pedig komoly kételyeket ébreszt benne: mennyire ismeri a fiát? Vajon képes lenne ölni?
Karakterek
A Jacob védelmében sava-borsát egyértelműen a szinte hibátlanul megkomponált karakterek és a színészek teljesítménye adja. Külön imádtam, hogy szinte mindenkinek, még a legutolsó mellékszereplőnek is van legalább egy olyan momentuma, ami miatt emlékeztem rá. Így olyan érzésem támadt, mintha tényleg mindenki fontos lett volna, a sok kicsiből pedig olyan egész állt össze, amely előtt nem tudok mást tenni, mint megemelni a nem létező kalapom.
A sort a címszereplővel kezdeném, aki elvileg a szegény ártatlan áldozat szerepében tetszeleg, ám nála antipatikusabb karakterrel nem mostanában találkoztam.
Minden mozzanatával kihozott a sodromból, és amikor sírással kezdte tagadni a tagadhatatlan, legszívesebben úgy felrúgtam volna, hogy le sem esik. Bocsánat. Ha ezt akarták elérni a készítők, akkor el kell ismernem, Jaeden Martell kifogástalan munkát végzett.
Ugyanez igaz az édesapját életre keltő Chris Evansre is, akit eddig egydimenziós színésznek hittem, ám amit a sorozatban letett az asztalra, az igazán megsüvegelendő.
A törvény hű szolgájaként a zsigereiben van az igazság felkutatása, ám amint kiderül, hogy egyetlen kisfia a gyilkosság első számú vádlottja, olyan dolgokat is előhúz kalapjából, amelyek bőven súrolják, sőt, sok esetben át is lépik a törvényesség határát. És akkor még nem is beszéltem múltjának sötét titkairól, amelyek a széria előrehaladtával szépen lassan kibontakoznak. Mesteri.
Amúgy az apánál és az anyát alakító Michelle Dockerynél is megfigyelhető, hogy bár valahol ez a természetes reakció, de mintha jobban be akarnák bizonyítani fiúk ártatlanságát, mint maga Jacob. Míg ő vígan videojátékozik, csajozik, addig szülei a poklok poklát járják meg, ez pedig egyrészt felemészti a kapcsolatukat, másrészt pedig kételyeket szül a gyerek tisztaságáról - ez a Jacob védelmében egyik legmeghökkentőbb része.
Összegzés
Mivel a bevezetésben már kicsit elspoilereztem a szériával kapcsolatos impulzusaimat, a végét igyekszem szűkszavúra venni. Mondjuk ha nagyon akarnám, akkor egyetlen mondattal is le tudnál lőni a bulit, amely tökéletesen összefoglalja a Jacob védelmébennel kapcsolatos gondolataimat: ezt a sorozatot látnotok kell!
Persze nem eszik ilyen forrón a kását! A Jacob védelmében egy szinte tökéletesen összerakott széria, amely az első pillanattól hátborzongató atmoszférával és remekül megírt karakterekkel operál, ám bármennyire is feltárják a főszereplők elméjét a nézők előtt, végig az motoszkált a fejemben, hogy így is csak a felszínt kapargatják.
Mondjuk ez a fajta titokzatosság felszínesség pont kapóra jött a címszereplő ábrázolásánál, ugyanis konkrétan az utolsó részig nem tudtam eldönteni, hogy ártatlan vagy bűnös-e a fiú, így a szülőkkel együtt már én is szinte a fejemet vertem a falba, majd kaptam egy olyan csattanót, amelytől legszívesebben kivágtam volna a laptopot az ablakon. Van baj, na!
Igen, a Jacob védelmében ennyire képes a hatalmába keríteni, így bátran kijelenthetem: nem mostanában láttam ilyen sorozatot, amelynél ennyire elpattant volna bennem a húr, ennek ellenére megszállottam vártam az újabb és újabb epizódokat.
Krimirajongóknak kötelező, a többiek meg nyugodtan tegyenek vele egy próbát, ugyanis garantáltan a bőrötök alá férkőzik és olyan addikciót vált ki, amely az utolsó résszel sem szűnik meg. Hogy ez most negatívum vagy sem, azt mindenki döntse el maga, én azt mondom: hatalmas piros pont az Apple TV+-nak.
