Fekete Özvegy (Black Widow) kritika: nem tartozik a legjobbak közé, de Scarlett Johansson méltó módon búcsúztatta el a legnagyobb szívű bosszúállót
Fekete Özvegy (Black Widow) kritika: nem tartozik a legjobbak közé, de Scarlett Johansson méltó módon búcsúztatta el a legnagyobb szívű bosszúállót
Fekete Özvegy (Black Widow) kritika: nem tartozik a legjobbak közé, de Scarlett Johansson méltó módon búcsúztatta el a legnagyobb szívű bosszúállótKülcsín
Már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára Marvel-filmet a moziban, így aztán különösen tűkön ülve vártam a Fekete Özvegy bemutatóját - na, meg azért is, mert a jelenetek egy részét szeretett fővárosunkban, Budapesten rögzítették. De ne szaladjunk ennyire előre!
A Marvel filmes univerzumának harmadik fázisát a Pókember: Idegenben zárta, amely vége és a bejelentett projektek azt sugallták, hogy a további alkotások merőben mások lesznek, mint a korábban látottak. Sokkal többet fognak kísérletezgetni a fejesek, nem is beszélve arról, hogy a szuperhősök a sorozatok világában is megvetik a lábukat, amely megint csak újabb távlatokat nyit meg előttük.
A pandémia miatt első körben ezek a szériák mutatták meg magukat, így a WandaVízió, A Sólyom és a Tél Katonája, illetve a jelenleg is futó (már csak a záróetap van hátra) Loki úgy ahogy vannak, levették a lábukról a rajongókat. És még hol a vége...
Persze, hogy filmes fronton se maradjon le a Marvel, idén júliusban végre a mozikba küldte a Fekete Özvegyet, amelyben a Bosszúállók: Végjátékban kulcsszerepet vállaló, ám ettől függetlenül keveset látott Natasha Romanoff is megkapja a maga ötperces hírnevét. Vagy legalábbis a méltó búcsúját.
Sztori
A Fekete Özvegy első negyedórájában kicsit visszaugrunk az időben, egészen pontosan 1995-be, Ohióba, ahol a kis Natasha Romanoff látszólag idilli életet él családjával. Mígnem egy nap kalap-kabát az apa bejelenti, hogy szedelődzködjenek, mert haza mennek. Nos, ez a haza Oroszország, és nagyon úgy néz ki, hogy Natasha és famíliája titkosügynökösdit játszottak amerikai felségterületen.
Ezután új idősík következik: 2016-ban járunk, az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményei után, amikor is a Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) menekülni kényszerül Ross tábornok (William Hurt) és bájos kompániája elől. Útja egészen Norvégiáig repíti, ahol egy különös csomag vár rá a budapesti akció után hátramaradt holmik között.
Első blikkre Natasha nem tulajdonít különösebb jelentőséget neki, ám amikor felbukkan egy különös szerzet (Kiképző, vagy angolul a The Taskmaster), aki előbb az életére tör, majd az egyik csomagot veszi célba, teljesen más lesz a leányzó fekvése. Ennek hatására Romanoff visszatér Budapestre, ahol ismételten elszabadul az őrület...
Karakterek
Bár első első blikkre azt gondolnátok, hogy a Fekete Özvegy nem kimondottan az érdekes figurákról lesz híres, azért volt itt egy-két kellemes meglepetés.
Például ott a címszereplőnk, az egyetlen és utánozhatatlan Natasha Romanoff, akit Scarlett Johansson talán még sosem formált meg ilyen bájosan. Furán hangzik, mi? Pedig így van, a mozi bármennyire is az Özvegy sajátja, sosem volt még ennyire emberi ebben a szerepben. Minden pillanatáért hálás voltam, főleg annak tudatában, hogy nagy valószínűséggel soha többet nem ölti magára a fekete rucit.
Aztán ott volt a kistesót, Yelene Belovát játszó Florence Pugh, aki mindenkinek szinte azonnal belopta magát a szívébe. Jó hír, hogy a Marvel/Disney is tervez vele, úgyhogy még biztosan láthatjuk valamelyik szuperhősös produkcióban.
És akkor nem mehetek el szó nélkül az abszolút kedvenc, Alexei, alias a Vörös Őr (David Harbour) mellett sem, aki úgy vitte el a show-t, hogy igazán meg sem kellett erőltetnie magát. Minden percében valami frappáns, szórakoztató dumával vagy momentummal rukkolt elő, így igazán hálás vagyok, hogy őt is behozták a buliba a készítők.
Összegzés
A Fekete Özvegy egy igazán kellemes és szórakoztató film lett, persze ebben bőven benne van az is, hogy 2019-ben láthattam utoljára szélesvásznon Marvel-produkciót.
Mert amúgy semmi extrát nem nyújt, jó hogy van, meg örülök is neki, de ha kicsit cukormáz mögé nézek, akkor megállapíthatom, hogy Natasha önálló kalandja a legfeleslegesebb szuperhősös film, ami valaha készült. Bocsesz. Méltó búcsút kapott sokak kedvenc bosszúállója, de tényleg ennyi volt benne.
Jó, azt aláírom, hogy flashback jelenetekkel teletűzdelt főcím eléggé hidegrázósra sikeredett, sőt, azt is kimerem jelentei, ez a legjobban összerakott montázs, amit a Marvel valaha tető alá hozott. Szóval vannak itt pozitívumok, például a színes és szagos (ugye Alexei?) karakterek is, meg a Kiképző a maga hátborzongató témájával is hatalmas piros pontot érdemel, de amúgy sajnos sanszos, hogy gyorsan el fogjuk felejteni.
Ettől függetlenül a Fekete Özvegy Marvel-fanok kötelező darab, ugyanis biztos vagyok benne, hogy imádni fogják. Nem úgy, mint a korábbi alkotásokat, mindenki megtalálja benne azt a momentumot, amely miatt emlékezetes marad számára a mozi. És igen, várjátok csak meg a stáblista végét.
