Ilyen volt a legendás Ősfehérvár étterem
Ilyen volt a legendás Ősfehérvár étterem
Ilyen volt a legendás Ősfehérvár étteremAz épületben már százötven éve is pékműhely működött. Ha most betérünk, szintén pékséget és kávézót találunk, de működött itt már könyvesbolt is.
Legtöbbek számára mégis onnan emlékezetes a Koronázó tér 3. és a Táncsics Mihály utca 2. sarkán álló épület, hogy itt működött az egykori Ősfehérvár Étterem.
Váczi Márk, a Magyar Városkutató Intézet munkatársa így mesélt az épület történetéről:
"Három oldalról szabadon álló, egyemeletes modern épület a királyi bazilikához délről csatlakozó épület, a királyi prépostság Árpád-kori kerengője, kerengőudvara és a királyi bazilika középkori temetője helyén. A kerengő falait a mai épület előtt a mai járdaburkolatban jelzik. A pincében kilenc dobból álló középkori oszlop.
Épült 1930–34-ben, a Kőbányai Polgári Serfőzde és Szent István Tápszerművek R. T. számára, tervezte Vidor Emil budapesti építész. 1698-ban a telek és a rajta álló ház Hiemer György császári molnáré volt.
1869-ben már egyemeletes bérház volt, üzlettel és pékműhellyel.
Az elbérlők közt színészek mellett egy telegráfkezelő is volt. 1879-ben és 1890-ben kocsma is működött itt. Pulay László vendéglőjét 1929-ben vásárolta meg a Polgári Serfőzde R. T.
Képeslap 1906-ból
Magyar Városkutató Intézet archívuma
Az átalakítás során a régi vendéglő fedett fa terasza helyére legömbölyített sarkú, földszintes épületrész emeltek a Koronázó tér felé, tetején terasszal. Népszerű prímása a közeli Ősz utcában élő idősebb Weissbach Béla volt, akinek a fia nemzetközi hírű dzsessz-zenész lett."
Ahogyan a korábban bemutatott Hotel Alba Regia, az Ősfehérvár is sokak sorsán rajta hagyta a nyomát, itt is szövődtek szerelmek, születtek életre szóló emlékek.
Jákli Veronika a hetvenes években volt szakácstanuló az Ősfehérvárban, máig számos kedves emléket őriz:
"1971-1973 között végeztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolát. Szakács szakmát tanultam. A gyakorlati oktatást az akkori Ősfehérvár Étteremben folyt - idézte fel. - Abban az időben ez egy jól menő, patinás, cigányzenés étterem volt, sok rendezvénnyel és esküvőkkel.
Az étterem terasza 1972-ben
Magyar Városkutató Intézet archívuma
Az emeleten volt egy nagyterem és egy kisterem a rendezvény nagyságának megfelelően. Alul a betérő vendégeket fogadták. Sok pincér és pincértanuló sürgölődött kint és a benti térben is.
A konyha főnöke akkor a Kucsera Péter (bácsi, akkor már hatvan felé járt) mester szakács vezette. Nem volt ez egy nagy konyha de minden megfért benne.
Az első évben az alapanyagokkal tisztítással, előkészítéssel foglalkoztunk többnyire. A másodikban már be lettünk fogva több minden elkészítésébe. Hétvégeken jöttek az esküvők menni kellett sütni a sok húst, segíteni tálalni a menüt az éppen ügyeletes szakáccsal.
A pincérek hordták fel a csigalépcsőn szakadatlan.
Szólt a cigányzene, mulattak a vendégek amíg jól érezték magukat. Amikor délelőtt dolgoztam, fél 12-kor kezdődött a tálalás, közben a hátsó bejáratnál jöttek az éthordós emberek elvitelre, amit a tanulók intéztek, mert ezt már ránk lehetett bízni.
Na és szerelmek szövődtek... nekem is pincér lett a férjem később, de sokunknak így alakult.... Hetente kétszer mentünk iskolába, ami akkor a József Attila Gimnáziumban volt délutánonként.
Előtte bementünk a társakkal és kaptunk ebédet amit kint az erkélyen ettünk meg -élvezettel- így mentünk utána suliba. Jó kis csapat volt akkor, szerettünk ott lenni."
Mint elmondta, a fehérváriak nagyon szerették az Ősfehérvár éttermet, akkoriban még Velence Szálló étterme, a Stop étterem és a Hági étterem vették fel vele a versenyt.
"Az Ősfehérvár volt a központban, a legszebb helyen - idézte fel. - Csendes környezet családias légkör jellemezte. Igényes, hangulatos cigányzene szólt lent és jó, házias ételek voltak. Kár hogy megszüntették ezt a profilt, a városhoz nagyon illett. Aztán felszabadultam és '74-ben megkaptam a Hági étterem konyháját, ezzel kezdődött számomra a nagybetűs élet." - végződik a beszámoló.
